Idézetek a felfogásról
Valójában két oka van, hogy az ember gyermeket hoz a világra és nevel: egyrészt mindez logikus következménye két ember tartós kapcsolatának; másrészt, mélyen belül, mindenkiben ott rejtőzik a vágy, hogy létrehozza saját "miniatűr" képmását. Mintha annyira különlegesek lennénk, hogy már szinte felfoghatatlan, hogy a világ hogy bírja ki, hogy csupán egyetlen legyen belőlünk. (...) A szülők többsége nem egyszerűen önmagát akarja viszontlátni a gyermekében, hanem önmaga sokkal jobb kiadását.
Tegyél különbséget farkas és kutya, ze'eb és ke'leb között. (...) A farkas olyan személy, aki visszaél a hatalommal. Csakhogy farkas és kutya között van egy homályos zóna, ahol nem tudod megkülönböztetni őket egymástól.
Azt szokás mondani, hogy a halottakról jót vagy semmit. Szerintem ez ostobaság. Az igazság mindig igazság marad. Mindent egybevetve akkor már jobb, ha az ember az élőkről fogja be a száját. Őket esetleg megsértheti az ember. A halottak túl vannak ezen. De a zűr, amit okoztak, túlélheti őket.
Fura világ ez, gondoltam, hogy két ember ugyanazt a dolgot pont fordítva látja.
Milyen könnyű a gondolatainkra támaszkodni az érzékszerveink helyett!
Attól, hogy érted valaminek a működését, az még nem kevésbé csoda (ami a varázslat szinonimája). Mindenkit a varázslat éltet.
True Blood - Inni és élni hagyni c. film
Az élet olyan, mint egy festmény. Egy bizarr, absztrakt festmény. Megnézzük, és azt gondoljuk, hogy kusza homály az egész. De ha jobban megnéznénk, valóban megnéznénk, megfigyelnénk, és még a képzelőerőnket is használnánk, az élet sokkal, de sokkal többet adhatna nekünk. Lehetne a képen tenger, ég, lehetnének emberek, épületek, virágkehelyben pihenő pillangók - vagy akármi, kivéve a kusza homályt, aminek korábban láttuk.
Ha minden jó lenne, nem tudnánk meghatározni a gonoszság fogalmát.
Aki látni szeretné a szivárványt, annak meg kell tanulnia szeretni az esőt.
Tudom, hogy a szerelem magának afféle étvágy, nekem viszont valamiképpen (...) a lelkek közössége volna, ami nagyon más, mint amit a férfiak elképzelnek.
Minden kérdés megváltozik aszerint, hogy milyen szempontból nézzük.
Nem a jelen befolyásolja a jövőt, te bolond, hanem a jövő alakítja a jelent. Fordítva megy az egész. Mivel a jövő adott, az események kibontakozása biztosítani fogja, hogy elkerülhetetlen és megváltozhatatlan legyen.
Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm... igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendőt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: "nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!" A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (...) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.
Ha távolról tanulmányozol egy tárgyat, csak az alapelvét láthatod.
Minden bizonyíték elkerülhetetlenül olyan feltételezésekhez vezet, amiknek nincs bizonyítéka! A tények csak azért tények, mert hinni akarunk bennük.
Facebook
Pinterest