Idézetek az érzelmekről
A legszörnyűbb börtön egy bezárt szív.
Annyi minden zaklatott fel olyan mélyen ez alatt a rövid idő alatt, hogy azt sem tudtam, hol kezdjem a felzaklatódást.
Sohasem szeretett és sohasem gyűlölt, aki hisz az emberi akarat szabadságában.
Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem.
Gyermekkorában érezte ezt, hogy milyen buta és milyen tökéletlen az ember öt érzékszerve. Milyen keveset tud felfogni vele a világból, és milyen keveset tud közölni a többi emberrel. Milyen kevés szeretetet, megbánást, fájdalmat, gyengédséget.
A kapcsolatunk nem maradt a leírt módon sivár, hanem észveszejtő szerelemmé nőtt! Ha most tényleg itt a vége, akkor is multi-gazdaggá tett! Olyan érzéseket ismerhettem meg általa, melyek létezését a tündérmeséknek se hittem el! Ezt nem vehetjük vissza egymástól.
A házasság nem képgyűjtemény, nem album régi emlékekből. Élő kapcsolat kell, az kell, hogy ha egymásra néznek, forró vágyak szaladjanak végig a testükön, az kell, hogy be tudják fejezni egymás elkezdett félmondatát, hogy szavak nélkül értsék meg, mi fáj a másiknak, mikor kíván egy percnyi csendet, mikor kíván egy puha simogatást.
Édes-bájos, aranyos, sőt cuki pacák lettem az általad kiváltott érzelmektől! Jóságra, komolyságra, tökélyességre törekedtem, mint egy szappanoperett-hős! Akárha a mennyországra pályáznék! Megháborodtam! Nem kívánok efféléket érezni!
Te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Épp ezért le kellett lépnem, mielőtt végleg elérzelgősítenél.
Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.
Gyűlölöd magad szerfelett, és ezért senkit sem szeretsz. Gyűlölöd magad, e parányt, ki téged napról-napra lát, s nagylelkűsége bánt, hogy mindent ért és megbocsát.
Néha. Mennyi jóság van ebben a kis szóban! Mennyi kegyetlenség!
Az élet (...) pontosan olyan, mint egy dal. Az eleje rejtély, a vége megerősítés, de a közepe az, ahol az érzelmek rejtőznek, amely megérinti az embert.
A gyönyör a fájdalom szakadékába zuhan, ha nem ismer határt. De határt ismerni nehéz abban, amit jónak hittél.
Az érzelmek erejében varázslat rejlik.
Amikor a sirályok sírnak c. film
Facebook
Pinterest