Idézetek az érzelmekről
Sose tárd fel az érzéseidet senkinek, mert még a legjobb szándékkal is ellened fordíthatják.
Az érzelmeket nem lehet egyszerű szavakkal leírni. Az, hogy "szomorúság" vagy "öröm" vagy "megbánás", nem jelent semmit. Talán ez a legjobb bizonyíték a nyelv patriarchális voltára, hogy ennyire leegyszerűsíti az érzéseket.
Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.
A gyengéd szenvedély nem arról híres, hogy kiélezné az elmét.
A szerelmünknek nem tudunk parancsolni, de a cselekedeteinknek igen.
Csak az sebezhető, akinek van szíve.
Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit nem lehet kifejezni, csak érezni tud az ember!
Azt mondják, a szánalom keserű dolog, de jobb, mint a gyűlölet.
Miért szereted az egyik férfit, és a másikat nem? Miért van az, hogy az egyik pasas érintése hévvel borzongat meg, a másiké viszont hidegen hagy? Ez az igazi rejtély.
Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön valamik.
Az emberi szív szereti másban a maga érzelmeit és gyengeségeit.
A düh is a szenvedély egyik megnyilvánulási formája, akárcsak a szerelem. Szorult helyzetben az előbbi helyettesíti az utóbbit, habár mindenki tudja, hogy ez nem az igazi. Mindenki tudja: előtte és utána. A dühroham közepette azonban bármi bármivel felcserélhető.
A valódi szörnyeknek is vannak érzéseik. Sőt, azt hiszem, végső soron ettől olyan félelmetesek, nem pedig attól, ahogyan kinéznek.
Vannak szerelmek, melyek emléke a sírig kitart. Na persze, ez nem csak szerelmekre, hanem egyéb sérelmekre is vonatkozik.
Facebook
Pinterest