Idézetek az életről
Sokan közülünk úgy érzik, hogy az élet csak egy vicc.
Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt.
Bármit megtehetsz, Mindent megnyerhetsz, Mindent eljátszhatsz, Játszva meghalhatsz.
A legfontosabb, drágám, hogy az élet szuper legyen, és ha már az, nem számít, meddig tart.
A gazdagság nem a kincsek birtoklásából áll, hanem azok kihasználásából.
Lehetsz a lehető legmélyebben, fordulhat ki az életed tövestül a sarkából, a világ meg se moccan, marad rezzenetlenül az, ami volt. És persze forog tovább. Gond nélkül.
Az élet ezer lehetőséget kínál, de egy is bőven elég belőle.
Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.
Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, és végső soron remény nélkül éljünk.
Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze - nem tudok tovább írni - csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába...
Ha egyetlen szív fájdalmát enyhítem: nem éltem hiába; ha könnyítek egyetlen életen: nem éltem hiába; ha lepottyant madárfiókát visszarakok a fészkébe, a fára: nem éltem hiába.
Az élet minősége apróságokon múlik.
S nem a világi jókat megtagadni, De józan ésszel vélek élni tudni A bölcsességnek titka és jele.
Néznéd, amint a Nap zizegve Csillagokat hint a vizekre. (...) Látod kigyúlni mosolyát, S nem várhatsz, menned kell tovább. Hogy élhetsz így, szegény bolond, Hogy egyre hajszol, űz a gond?
Testemen-lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenletesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely, általam kívánt, általam elképzelt világhoz, az általam kigondolt tökéletességhez, hanem megelégedjem vele már most, szeressem úgy, ahogy van, és örüljek, hogy része vagyok.
Facebook
Pinterest