Idézetek az életről
Lebuktam ím és fölmerültem, Szorítva gyöngyházálmokat, Megsebzett szívvel, szédülten, Felnőtt lettem egy perc alatt.
Mint megannyi szirom, hull a sok pehely, A világ koldulón ásít, míg telik a kehely. Hó-csókkal, hó-bókkal jégálmot kívánón! Hó-csókkal, hó-bókkal jégvágyat imádón! S már elborít mindent a szűzies fátyol, Csillogó csendjével fehéren gyászol.
A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol-e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat.
Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.
Szeretsz és élsz, emberként félsz. Hallasz és látsz, emberként vágysz.
Tudnotok kellene: bármit is csinál az ember, mindenképpen örökké él. Legfeljebb ruhát cserél. Hogy mikor, annak nincs jelentősége. Az élet örök.
Köszönöm, uram, jól vagyok. (...) Élek, és haldoklom, ahogy eddig is.
Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Egyáltalán... Létezem? Néhol egy mély kátyú vagyok, néha kis rög, vagy némi por, ami a talpakra ragad. Vagy még ennyi sem.
Amennyire képesek vagyunk felismerni, az emberi létnek az az egyetlen értelme, hogy világosságot gyújtson a puszta létezés sötétségében. Sőt feltételezhető, hogy amiképpen a tudattalan hat ránk, ugyanúgy hat tudatunk gyarapodása is a tudattalanra.
Élet, a tisztességtelen viselkedés miatt ki vagy rúgva!
Nem is létezel igazán, ha csak gépiesen éled az életed, de nem látod meg a világ szépségeit.
Mindig vagyok, s újból belém halok. Órák monoton ostora, lecsap mostoha sorsomra. Atommagjaim körül - keringő tükörkép örül. Aztán az egyikük - megunva engem - eltűnik örökre. Magamra maradva ocsúdok. Felém s belém.
Kaland az élet. Vagy talán hosszabb-rövidebb túlélőtúra eleve vesztes figurákkal.
Facebook
Pinterest