Idézetek az életről
Sokan lesüllyednek, aztán egyszer csak már túl öregek ahhoz, hogy kezdjenek valamit az életükkel.
Azok a dolgok, amelyeket nekünk szántak, simán, könnyedén mennek; amelyeket pedig nem, ott lépten-nyomon akadályokba ütközünk.
Ha az élet csupa ideológia, elszaporodnak a szavak és a közhelyek.
Éljen meg az állat és a növény. Vegetáljon. Létezzen. Az embernek ez kevés. Nem csak lenni kell, élni is.
Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet.
Az életben nem szabad attól félni, hogy olyan helyzetekbe kerülsz, amelyekben új kihívásokkal találkozol. Ettől válik érdekessé, s végső soron ez hozza ki belőled is a legtöbbet.
Vannak az életben pillanatok, amikor az embernek engednie kell. Amikor fel kell adnia a kevésbé fontos hadállásokat, hogy megmentse a fontosabbakat. Úgy éreztem, hogy ez az utolsó és legfontosabb hadállásom a szerelem.
Jó sorsom a fényt és az árnyat Bölcsen felosztá, rendezé. Nem ölt meg bennem semmi vágyat, Örömem' unttá nem tevé. Ha kell szenvedni: készen állok. A fájdalom még sírni hajt; És látva ezt a szép világot, Még felkiáltok: Édes élni rajt'!
Az élethez hozzátartozik, hogy az ember izgassa magát - úgy istenigazából - valami miatt.
Élj és cselekedj úgy, mintha minden tőled függne, ám ugyanakkor tudva és örvendezve azon, hogy ez nem igaz.
Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?
Az élet egyfolytában földet lapátol ránk vagy kókuszdiókat dobál a fejünkre, de mi csak akkor juthatunk ki a kútból, ha minden alkalommal reagálunk. Minden probléma alkalmat nyújt arra, hogy tegyünk egy lépést előre, minden problémára van megoldás, ha nem hagyjuk legyőzni magunkat.
Húszévesen a világ közepén táncolunk. Harmincévesen a körben bolyongunk. Ötvenévesen a kör szélén lépkedünk, nem nézünk se befelé, se kifelé. Később már mindegy, mert láthatatlanok vagyunk, ami a gyerekek és az öregek kiváltsága.
A bűbájos varázsú dolgok mindig vezetnek bennünket, s védenek is. Szenvedélyes vonzalmaink (...) valamiképp mágikus erők egész hadát rendelik elénk, hogy egyengessék előttünk az utat, hogy átvezessenek szabályok, észérvek és ellenérvek dzsungelén, szakadékok felett, s lebírják a félelmeket, a kétségeket.
Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.
Facebook
Pinterest