Idézetek az életről
Amíg élek, szenvedek, tévedek, kockáztatok, adok és veszítek, addig meghátrál előlem a halál.
Akkor kedves az élet, ha az összes baj és fene ellenére is szerelmesen érzed, hogy viszont-szeret.
Akárhogy nézem, színházban vagyok, Páholyból néznek rám furcsa alakok. Mindenki mást hisz, más színt visel, S valódi arcát álarc rejti el. Mégis meddig éljünk álarcok mögött? Mit kell eltitkolnunk így egymás között?
Gyakran mondják, hogy az élet becsét nem az adja, hogy milyen hosszan, hanem hogy milyen módon éltük.
Az élet sokkal értékesebb és érdekesebb, ha fennáll a valószínűsége, hogy elveszítjük. Míg fiatalok, erősek és egészségesek vagyunk, és előttünk az élet, nem is értékeljük igazán.
Piszok sokat gályáztam azon, hogy olyannak fogadjam el magam, amilyen vagyok, ugyanis ez a mentális higiénia alapja. Ezen áll vagy dől dugába az életünk.
Néha ahhoz sincs erőm, hogy elképzeljem, hogyan alakult volna az életem, ha más döntéseket hozok az úttal kapcsolatban, amelyet most követek.
Azt akarom, hogy akár lehunyjátok a szemeteket, és befelé néztek, akár nyitott szemmel indultok el ebben a végzete felé tántorgó, tébolyult világban, a bohóc mindig ott legyen bennetek!
Bizonyos értelemben az ember mindig tizenhét éves marad, és arra vár, hogy elkezdődjön az élete.
Akadályverseny-pályának látta az életet. Az ember lassan lépked, figyel, hova teszi a lábát, és közben összevissza csúszik a terep, és potyognak, vagy robbannak dolgok, esetleg mindez egyszerre. A katasztrófák lesújthatnak baleset, gyilkosság, földrengés, betegség vagy válás formájában.
A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja: - Tessék. Ide sodorta magát az élet.
Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.
Az Élet Vize boltjában pirospozsgásak a vevők, isszák az élet vizét, mind megisszuk, aztán csak élünk, élünk, örökkön-örökké? És ha meghagynánk egy-két kortyocskát, mégiscsak?
A túlélés nem élet, csak létezés.
Facebook
Pinterest