Idézetek az együttérzésről
Megszerettem magát (...), és sok mindenre képes lennék magáért, ha szükség volna rá, csak egyre nem: a vigasztalója nem akarok lenni.
Az igazi mély bánatnak nem kell részvét, könnyebb azt egyedül elviselni.
Csak azzal törődnek sokat az emberek, aki más, mint ők.
A mások öröme és fájdalma mindig egy kicsit színház nekünk, páholyból nézzük, és nem gondolunk arra, hogy minket is néznek. Az érzések nemcsak belső erejükkel hatnak ránk, hanem még erősebben megnyilatkozásuk külsőségeivel is; ahhoz, hogy igazán együttérezhessünk valakivel, be kellene hunynunk a szemünket és bedugnunk a fülünket a csúnya hangok, vigyorgó arcok, ügyetlen mozdulatok, szerencsétlen pózok és ostoba megjegyzések elől.
Rájöttem, hogy a legtöbb boldogtalan ember, nők is, férfiak is hajlamosak az egocentrizmusra, s amikor valaki együtt érző érdeklődést tanúsít irántuk, mindig többet és többet akarnak. Rászoknak az együttérzésre, és zokon veszik, ha másnak is jut belőle.
Szenvedj te is, úgy könnyebb lesz nekem!
FjodorMihajlovics Dosztojevszkij
Jó cselekedeteid forrása ne legyen csak a részvét, hanem a szeretetteljes együttérzés, mert a részvét csak rövid ideig tartó fájdalom, mely az adakozással lecsillapodik. És van gőgös részvét is, mely azért sajnálkozik, mert magát gazdagabbnak képzeli. Cselekedd a jót együttérzésből, mert ez összeköt téged embertársad lelkével.
A fájdalom együtt jár a törődéssel. Nem lehet úgy szeretni valakit, hogy ne legyél nyitott valamennyire a gondjaira, félelmeire.
Vannak esetek, amikor hallgatni jobb, mint bármiféle együttérzést nyilvánítani.
Ha megvan a kellő együttérzés, minden ember és állat öröme és fájdalma a miénk is.
A szánalom megköti az embert, leigázza, rabságba ejti.
Vajon a karácsonyi kirakatban üldögélő bánatos macikáknak mosolyra áll majd attól a szája ha rájönnek hogy a szeretet jegyében hamarabb melegségre találnak mint a hajléktalanok bárhol a világon?
Bobbynak semmi kedve nem volt arról beszélgetni, mit jelentett a tegnapi esemény. (...) Olyan volt, mint egy leeresztett labda. A szívem megszakadt a látványától, a nemrég még röpdöső madár most összetörten, szárnyaszegetten hevert a földön. Párszor megpróbáltam beszélni vele a dologról, de mintha csak rontottam volna a helyzeten. Nem sírt, nem könnyezett, és pontosan ez a csend volt, ami mindennél hangosabban üvöltötte el azt, amit szavakkal nem tudott volna kifejezni.
A boldogtalan oly örömest csatolja magát a boldogtalanhoz; itt talál egyetértő szívet, melyet a balsors csapdosásai meglágyítottak. A boldog hideg tekintettel megy el mellette, és szalad azon kedvetlen érzéstűl, mely belső részében titkosan mozog: Neked is így eshet!
Magadra húznád a fájdalmát, mint a ruhát, de azt nem lehet. Senki szenvedését sem vehetjük magunkra.
Facebook
Pinterest