Idézetek az együttérzésről
A nem-szeretett lény könnyei sohasem érintik és hajtják meg szívünket. Sőt, mintha jogot adnának rá, hogy közönyösek legyünk, mikor talán szánalmat éreztünk volna. Ők adnak nekünk fegyvereket, félelmeseket! De győzelmeseket, mert mit érhet el izzó szerelem jéghideg közöny ellen?
A részvét pillanatok alatt elpárolog az emberekből.
Harci helyzetben (...) nem fair dolog sírni. Amint az illető sírva fakad, nem lehet tovább beszélni. Az ember ilyenkor le akarja állítani őket, ne sírjanak, ne bántsanak, hadd ne érezzük már magunkat a földkerekség legnagyobb gennyládájának. Az ember bármit megtenne, hogy megállítsa a könnyeket.
A bánat és szomorúság pillanataiban majd ölellek, ringatlak, átveszem, magamra veszem fájdalmad. Ha sírsz, én is sírok, ha fáj valamid, nekem is fájni fog. Együtt majd megpróbáljuk visszatartani a könnyáradatot, a kétségbeesést, és így együtt járjuk végig az élet rögös útját.
Az együttérzés a világ legcsodálatosabb dolga. De csak akkor létezik, ha gyakoroljuk.
Jó, ha az embert mindig aggasztják a mások szenvedései, akkor nem kínozza a magáé.
Amikor olyan mélyen belekeveredtünk valakinek az életébe, hogy az ő fenyegetettsége átvirrasztott éjszakáink lidércnyomása lesz - fájdalmas dolog, ha váratlanul és végérvényesen kizárnak bennünket a közelségéből és rokonszenvéből.
Rajtam úgy segíts: gondjaimból részt ne végy, csak tudd, hogy vannak.
A boldogtalan szerelmesek testvéreknek érzik egymást gyötrelmeikben, akárcsak a vértanúk. Semmi a világon úgy meg nem érti egymást, mint két rokon fájdalom.
Akik ilyenképpen mosolyognak, mint Beethoven és Teréza, az ilyen emberek ajkán egyformán és egyszerre torzul el a mosoly, ha valahol, a földteke egy távoli, ismeretlen pontján megkorbácsolnak egy rabot, felkötnek egy négert, kisgyermeket kergetnek ki mezítláb a hóba, vagy éhen hal egy öregember. Nem is tudnak róla, csak érzik. Mindenen, amiről tudnak, igyekeznek a maguk módján segíteni. De amiről nem tudnak, amit talán csak sejtenek, az sajog bennük szakadatlanul, s csalja ajkukra ezt a vergődő mosolyt.
Egy embert csak akkor érthetsz meg, ha bele tudod képzelni magadat az érzelmeibe.
Ágyam, te kedves, fáradtra-aludtalak? Fölkelek. Pihenj.
Legalább ahhoz a jogunkhoz ragaszkodjunk, hogy egymás közt elpanaszoljuk a bajainkat.
Ha olyan vagy, mint a matek, kevesen értenek meg téged.
Közölj nyugodtan. Akire nem tartozik: úgysem érti meg.
Facebook
Pinterest