Idézetek az együttérzésről
Egy bánatba süllyedt ember mindenki számára teher, még azokéra is, akik korábban szerették. A magunk bánatánál csak mások bánatát nehezebb elviselnünk.
Néha arra gondolok, hogy egyetlen nap leforgása alatt meg lehetne változtatni a világot, ha az aranyszabály így szólna: érezz úgy mások iránt, ahogyan szeretnéd, hogy irántad érezzenek!
Ne ítélkezz, ha nincs benned részvét!
Az anya is úgy vigasztalja a gyerekét, aki lehorzsolta a térdét, hogy puszit ad a bibire. A gyereknek nagyobb szüksége van erre, mint ásványvízre meg sebtapaszra. A puszi nem állítja el a vérzést, de orvosolja a magányt és a bánatot.
Én eléggé egyetértek azokkal a költő-filozófus fazonokkal, akik azt hajtogatják, hogy az embernek baromira örülnie kell, ha valami baja van. Merthogy a szenvedés megnemesíti az embert, meg minden. A szenvedés kitágítja az ember látókörét, együttérzésre nevel, tudják. Jobban megérted mások szerencsétlenségét, ha neked is volt benne részed.
Egy embert nem azért tartanak önzőnek, mert a saját javát akarja, hanem mert figyelmen kívül hagyja embertársainak igényeit.
Olykor úgy érzem, nem csak a magam terhét viszem... Láthatatlan fájdalmas szálak fűznek össze minden történéssel, mindenki kínjával. Hordozom azt is, ami másoknak fáj, reménykedem abban is, ami mások reménysége. Menekülök minden menekülővel, lázadok minden lázadóval, ülök elítéltekkel a siralomházban, enyém is a mások utolsó éjszakája.
A részvétben a másik ember baját átélve emelkedünk saját magaslatainkra.
Kritikus pillanatokban szinte ösztönös mozdulattal átöleljük egymást. A fizikai érintés ilyenkor minden szónál jobban kifejezi a szeretetet. Válságos helyzetekben semmire sincs olyan nagy szükségünk, mint mások szeretetére. Az eseményeket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de a szeretet segít a túlélésben.
Nincs jogom másokat az igazzal fejbe verni. Nincs jogom hitüket a múlóban elvenni. Lelküket szeretném balzsammal simogatni.
Az isten mentsen meg mindenkit a sajnálkozó emberektől, nincs náluk kétszínűbb a világon.
Semmi becézés, semmi kedvesség, ő valóban tudta, mire van szükségem, arra, hogy békén hagyjanak, ahogy most teszi, ott ült az ágyam szélén, többet nem szólt, némán telt el vagy húsz perc, amikor a megkönnyebbülés könnycseppjei lassan kérezkedtek, végigszántva arcom hófehér mezejét.
Az áldozat iránti részvét csalóka. Az emberek csak akkor szeretik az áldozatot, ha vele szemben fölényben érzik magukat.
Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok, De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.
Élj azzal, aki imádkozik, és te is imádkozni fogsz, élj azzal, aki énekel, és te is énekelni fogsz.
Facebook
Pinterest