Idézetek az együttérzésről
Az együttérzés nem a megbántott ember és az őt megnyugtató másik között létrejövő viszony, hanem két egyenrangú fél kapcsolata. Csak akkor tudunk jelen lenni mások sötét pillanataiban, ha a sajátunkat már megtapasztaltuk. Akkor lesz igaz az együttérzés bennünk, ha megtapasztaljuk magunkban azt, ami minden embert összeköt.
Az empátia különös és hatalmas dolog. Nincs kész forgatókönyv rá. Nincs helyes és helytelen módszer. Egyszerűen figyelni kell, kitölteni a teret, visszafogni az ítélkezést, érzelmileg kapcsolódni a másikhoz, és átadni a csodálatos gyógyító erejű üzenetet: nem vagy egyedül.
Minden világ: másvilág. Másvilág? Miért?! Egyszerűen azért, mert nem a te világod. Az övé. Neked egyetlen világod van - a tiéd. Ha álmodsz, magadnak álmodsz, ha fáj valamid, neked fáj, akár a sebed, a fejed vagy a lelked. Ha szomorú vagy, te vagy szomorú. (...) Néha nagyobb utat teszünk meg egymáshoz, mint az űrutazók.
Tudod, mindig is utáltam, amikor valaki azt mondta, hogy másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Persze, ha muszáj választani, akkor én is inkább az anyagi biztonságot választanám a vakság helyett. (...) Csak azért, mert az egyik ember problémája kevésbé nyomasztó, mint a másiké, attól még nem fáj neki kevésbé.
Szívhez csakis egy másik szív beszélhet.
Van az a pillanat, amikor már nincs kedved magyarázkodni, hogy mit miért érzel úgy, ahogy - olyankor már nem érdekel, hogy bárkivel bármit is megértess. Nem szomjazol a megoldásukra, megvagy nélküle is - de ne menekülj, akármennyire is egyszerűnek tűnne, ne zárkózz be, találj valakit, aki ugyanazon megy át, amin te. Nála lesz a kulcs. Megnyugtat és felemel a zavarból, amiből egyedül képtelen lennél felállni, mert magad sem tudtad, hogy miben vagy. Addig, amíg van, aki érti és érzi azt, amit te, könnyedén léphetsz még egyet. Nyugodtan, boldogan, mert nem vagy egyedül - más is érzi a pofonokat, azt a frusztrációt, azokat a nehézségeket, amikből neked is bőven jutottak.
Szánásnak megvetés a rokona.
Áldott, ki a könnyet letörli S megért egy szerető szivet.
Az igazi együttérzés mindig szótlan.
Mint egy szivacs a tejet a piszkos padlóról, úgy törlöd föl kiömlött életemet.
Mikor sikerült kimondanod, ami fájt? Mikor hallgatott meg valaki? Mikor tudtál úgy beszélni, hogy nem panaszkodtál, hanem megosztottad a környezeteddel azt, ami igazán bántott? És mikor figyelt rád valaki úgy, hogy közben nem magára gondolt, hanem minden szeretetével, segítő szándékával feléd fordult? És tudta, hogy segít neked, már azzal is, hogy meghallgat? Ha az ember valakit meghallgat: könnyít rajta.
Izraelben van egy panaszfal. A siratófal. (...) Nincs szívszorítóbb látvány, mint amikor valaki a kövekkel beszél. A kövektől kér. A köveknek sírja el a bánatát. Még mindig jobb, mintha egy embernek mondaná, mert mi, mai emberek, érzéketlenebbek vagyunk, mint a kövek.
Az emberek mindig azt hiszik, influenzájuk van. Csak hogy komolyan vegyék őket. Hogy együttérzést támaszthassanak másokban. A hörghurut nem elég jó, mert azzal nehezen lehet kellő mennyiségű együttérzést kicsiholni a barátokból.
Megvigasztalni valakit, ha veszteség érte, (...) az elkötelezettséget jelent. Törődést. Azt, hogy az ember enyhíteni akarja a másik fájdalmát, közben pedig hálát ad Istennek, hogy nem vele történt valami rossz dolog.
A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
Facebook
Pinterest