Idézetek dalszövegekből
Az utcák jól tudják, mi volt az álmom: A másik felem végre megtalálnom. Egész akartam lenni egész életemben, Soha nem láttam, de hittem a végtelenben.
Ennyi a trükk, egyszerű a játék: Minden pillanat édes ajándék.
Veled nevetek, vagy te nevetsz velem? Néha nem tudom, melyik a saját felem. A pálinka helyett már szavaid kortyolom, Eddig lakásom volt, mára lett otthonom.
Álomkór és álomkényszer. Nem kérdezem, hányszor mész el. Hova és hogy, hogyan nézel.
Kivarratlan virradatban beszakad a jég alattam. Amim volt, azt odaadtam, miattunk, s miattad, miattam.
Az érzéseknek krémbe' kell úszni, az égbe felkúszni. Táncolva csúszni a jégen, a naplementében.
Naplementig leánykacaj Beléd merül patakmoraj Kristálytiszta össze-vissza Ellépeget s nem jön vissza.
Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom Vérrel, verítékkel, Valahogy még kibírom. De aztán elmegyek innen messze, Hogy többé ne is láss. Lopjon könyvet, írja a könnyeivel tele valaki más.
Lopok neked egy könyvet, A lapjait teleírom, A festék, ha megszárad A kifakult papíron. Akkor elmegyek innen végleg Magammal viszlek téged Oda, ahol többé soha Senki el nem érhet!
Az ember tervez, az Isten végez, de ebben az életben Ha nem vittél még semmit véghez, az nem a véletlen műve, Hogy a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal Haragban állsz az egész világgal.
Testem a Lelkem kikötője, Vagy a Lelkem a Testem albérlője?
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék, Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék.
Üzenem, hogy rájöttem, ki hiányzik mellőlem, Sok a dolgom, jó mentség, de a szív nem ellenség.
Borba pácoltad a szívemet, abba a borba, mit soha nem ittunk meg.
Tavaszt ígértél, nem ezt ígérted. Tele van a szobád falevéllel. Söpröm az utcát, söpröm a neved, Szívem pereméről a hülye faleveleidet.
Facebook
Pinterest