Idézetek dalszövegekből
Kinyitom a végtelent és telekiáltom, Élnem kell, bármi áron, Őszintén érezni, szeretve meghalni, Nem akarok többé megfelelni, Se beléd betegedni.
Helyem volt melletted, mint az összeszőtt zörejnek. Ropogtattál köretnek az élethez.
Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
Holnaptól félsz, a mától mit remélsz? Ha a tegnapban élsz, másod sincsen, csak a remény. Múltban az okok, jövőben a vágyak, jelened a tükröd, de gyáva vagy, hogy lássad!
Küzdeni, hajtani, fejlődni, túlélni, Átlépni, lenézni, felnézni, érezni, Becsülni, imádni, szeretni, tartani, Áldani, remélni, gyűlölni, túlélni.
Későre jár, maradnom kár, Tudom jól már, hogy lesz majd más, Hittem a szépben, hittem a vágyban, Hittem a mesében, jutalmam a bánat.
Azt hittem, ő jó lesz, lyukakat tömköd szívemben, fáj, de késő már. Mindenki pótolható!
Kalauz uram, nekem a szívemet lyukassza át, becsaptak, hiába visz a hajó tovább. Orvos uram, a lelkemet nyissa ki. Én esküszöm, hogy nincsen benne semmi.
Oly mély az éj ezen a szigeten Kormos fény folyik a vizeken Ámbátor nem vagyok idegen az íze már itt van a szívemen.
Köpenyem szél, vánkosom szikla, Otthonom a messzeség, de a szikra álmod tüzéhez én leszek az éjben, Lángszívem izzik a fekete sötétben.
Menetrendszerű az agymosás, és árnyaltabb, mint egy orwelli látomás. Szemben az árral menetelek, társakat keresek, erről énekelek. Gerillák kérlek, vezessetek! Harcolni akarok, de nem tudom, minek. Mert ha olyan nagy lázadó leszek, azt hiszem, még magamra is teszek.
Hervadó szépségű virágok között utolsó dühével tombol a nyár. Az élet árad, de bent a falak mögött még ott lapít a sarokban a magány.
Oly távol vagy most tőlem, valahol a szőnyeg peremén, húzódj közelebb hozzám, hadd hódítsalak meg én. Kérlek, ne légy szégyenlős, tudod, hogy nem vagyok nős. Lágy édesség vár rád, mikor csókra nyílik a szád.
Vasbetonba burkolódzik a vérkeringés. A városlakó pulzust tapint, ez nem is kérdés. Míg a millió közömbös kényelemben ül, és a galambokkal szürkül.
Érzékeny bőrömön simogatás-negatívok, A pillanatok, a fényképek eldobhatók, De hátramarad a fólia, ami színtelen, A keretbe visszarögzül a gyötrelem.
Facebook
Pinterest