Idézetek dalszövegekből
Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni, Bántottak már eleget, volt, hogy már sírni sem volt erőd, Én nem akartam beállni ebbe a sorba, és nem is fogok, Bár szent nem vagyok, De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Forog ez a tánc, éget a tűz, Csalogat engem és messze űz, Hét a bánat és hét az öröm, Adj nekem egyet s én megköszönöm.
Olyan nap vagy, ami már soha nem jön el, csak hiteget, Egy olyan nap, ami végén kitépi a szívedet, Olyan emlék vagy, ami bennem él, nem törlődik, Amin aztán az ember még éveken át őrlődik.
Nem törtem össze, csak csalódtam magamban, Hiába vertek át százszor, így is naiv maradtam.
Nem vagyok beteg, elveszett, csak néha egy-két dolgot... Másként látok, hogy ezzel önmagam lehessek, De nekem is kell egy társ, és hogy igazán nevessek.
Szörnyű az a szerelem, amibe bele se lehet halni. Csak mérgét, a keserűt nyelni, meg a fele szíved eldobni.
Örökbe kaptalak, nem kértelek, de nélküled elárvulok. Arról, ami köztünk lefolyt, csak azt tudom: hiába volt.
Arcomat eltakarom, ne lásd, Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.
Feszül a csend, ma is hazakísért, ül az ágyamon. Lebben a függöny, játszik a fény a vállamon. Ide csak állni jár az idő, vagy meg sem érkezik. Ó hogy várlak, csak várlak, miért nem vagy itt?
Nincs semmi baj, csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj, Asszem, jól vagyok, a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Az otthon nevű részen a panelrengetegben embergépek élnek, zavartalan csendben. A szájukon lakat van, minden ablak zárva, kattanásig húzva a szívüknek cipzárja. Ha éreznek is bármit, azt elcsomagolják, masnis dobozokba, majd szekrénybe szórják.
Nincsenek válaszaim, én is befelé lesek. Odabent se látok mást, csak kérdéseket.
Szüntelen keresem a jobbik felemet. A polcon találom, formalinban lebeg. Mélyebben lélegzem, aztán nekifutok. Kérlek, hogy ne kapj el, zuhanni akarok.
Számolom a lépteimet, ahogy elrohanok saját magam elől.
Ha nem esik egy tégla a fejedre, ha nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe, ha nem fekszel le keresztbe az úttesten, ha nem megy rajtad éppen át az úthenger se még, Mi is leszünk szenilisek.
Facebook
Pinterest