Idézetek a csókról
Amikor felém hajol, különös melegség szűrődik át rajtam. (...) Csak a forró leheletét érzem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.
Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre.
Lelkében fájdalmas sebek és gyötrelmes érzések szakadtak fel, s az arcán forró könnycseppek csorogtak végig. Mert ahogy ez a férfi csókolta, ilyen figyelemmel és vággyal, még nem csókolta senki.
Mézédes csókját még most is érezte a száján, és ez bizsergető érzéssel töltötte el annak ellenére, hogy tudta, kényszerből adta, mégsem rontott az ízén. Ujjaival az ajkához nyúlt, mintha azzal elevenebbé tehetné az emléket, de az már elszállt.
Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.
Mondd: ha elkapnálak valamikor és megcsókolnám a talpadat, ugye sántítanál kissé utána, félve, hogy eltaposod csókomat?...
Randizhatsz csókolózás nélkül, de csókolózni randi nélkül, az teljesen más.
Csók nélkül nem szerelem a szerelem. Vér nélkül nem dárda a dárda...
Hökkenten járkál a nyelv egy másik szájban hány otthonunk van?
A kedvencem a hiányoztálpuszi az olyan ajkad az enyémre és nem nyálas és nem múlik a lábunk remegése.
A nyelvespuszi nem puszi azt úgy hívják hogy csók Ahhoz öcsém nem elég egy szépaszemed bók (...) Először egy lánytól kapott arcrapuszit élj át Ahhoz meg csak annyi kell hogy lehunyod a szemed és nem rohansz el hirtelen ha azt mondja hogy szeret...
Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy nőt, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a nő a hazugság, és a vágy az igazság.
Egyesek szerint azok a legszebb szerelmes történetek, amelyeket idő híján nem élhetünk meg. Ezen az alapon lehet, hogy a meg nem kapott csókok a legforróbbak.
A fiú (...) az arcába nézett, magához húzta, és szelíden, mint egy gyerek, megcsókolta a száját. Árammal teli, idegen érintés volt, kissé kijózanító is, mivel testüknek ez az első találkozása messze lekésett képzeletük rejtett s már nagyon is régóta tartó ölelkezésétől. Régi dolog, hogy lomha testünk mindig lemarad a sorsunk mögött.
Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, hanem tüzet, mind a harminchét alkalommal, az államon, a puha arcomon, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai. Ma is érzem őt az ujjbegyeimmel.
Facebook
Pinterest