Idézetek a csókról
Az első csók azért is fontos, mert ha akkor kölcsönös elolvadás van, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. (...) Vannak nagyon finom intő jelek, amelyeken a legtöbb ember átsiklik.
Van egy bizonyos pillanat, amikor meg lehet csókolni egy nőt. Ilyenkor a tekintete bizakodóvá, kissé sebezhetővé válik. Hallod saját magad, ahogy értelmetlen butaságokat fecsegsz, majd hirtelen megérzed a vonzást, azt a másféle érzést. Az árnyékokból szövetségesek lesznek.
Ajkad tele megvetéssel S jó csókolni: Lecsókolom kósza vágyad S magam is az ajkaidról.
Az ember az egyetlen állat, amelyik elpirul, nevet, vallása van, háborúzik, és szájon csókol. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy minél többet csókolózik az ember, annál emberibb.
Az óceán ölén fénytested meglobog, sugárzik, tündököl, s végtelen mosolyod végtelen vágyat ont az irdatlan világra; a Mindenség remeg, mint óriási hárfa, egy óriási Csók borzalma rázza meg... - Kéjszomjas a világ: s te megelégited.
Az emberi csók egyszerű üzenetváltás, s az ember néha nagyon szomorú üzenetet kap.
A szemembe néz, és egy pillanatig, vagy tán örökre, állom aggódó, égető tekintetét. Aztán a figyelmem a szép formájú szájára terelődik. És huszonegy évem során most először azt akarom, hogy megcsókoljanak.
A (...) különös ringás, lassan vitte őket a csók elemében, egészen úgy, mint a tenger, melynek ringatása egyszerre bölcsődal és veszély, egyszerre végzet és kaland. S mint aki leszédült a valóság partjairól, s csodálkozva észleli, hogy az új elemben, a végzet ismeretlen elemében is tud élni és mozogni, s talán nem is olyan rossz ilyen lassú ringással eltávolodni a parttól, elveszteni minden kapcsolatot a valósággal, s lassan haladni, akarat és szándék nélkül a megsemmisülés felé.
Szerelmeseknek, hogyha - Isten ments! - kifogynak a szóból, legjobb kisegítő a csók.
A csókolózás, mint olyan, nem tartalmaz semmilyen eleve kárhoztatandó elemet. A korai keresztények is megtették mindenkivel, akivel csak találkoztak.
Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, amiből legszívesebben soha ki nem szakadna az ember. Az első csók olyan, mintha csak leomlana egy láthatatlan fal, némán, hangtalanul, de azért mégis határozottan, örökre. Az első csók után más lesz a mosoly, amit a másiknak küldünk, és a levegőben különös, pozitív töltésű feszültség robban, aminek láthatatlan szikrái örömköntösbe öltöztetik a lelkedet.
Érinteni sem merem, tán csókja Megégeti ajkam. Igen, Uram, kósza Gyönyör jut nagy bűnért cserébe; Tudod, mily édes egy ilyen óra.
A csókok tüze idővel kialszik, de a főzőtudomány általában csak javulni szokott az évekkel.
Csókom ne kérd, elvárni nem szabad, Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap, Azt akarom, hogy én akarjalak!
Szörnyedjenek el, akik látják Az én öleléseimet: Új, gonosz csókok tudományát.