Chris Greenhalgh

Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.

Csak az ostobák hagyják a döntést a sorsra.

Ha túl sokszor ismétlünk el egy szót, annak elkopik a jelentése és elveszti a kapcsolatát a világgal.

A dolgok megtörténnek. Soha nem egyetlen pillanat műve, tudom jól, de mindig van egy pont, ahol átfordulnak. Nap mint nap megbántják az embert, a kis fájdalmak felhalmozódnak, összeadódnak, és ezt észre sem vesszük egészen addig, amíg egy napon aztán arra ébredünk, hogy a szívünk szétreped a nyomástól.

Amikor győzöl, kialakul benned egy különleges érzék, körülvesz a legyőzhetetlenség aurája.

Ettől lesz valakiből szerencsejátékos: örülünk, ha nyerünk, de nem bánjuk túlságosan, ha veszítünk. Vagyis inkább nem bánjuk eléggé.

Az életemnek akkor van értelme, ha ő velem van. Amikor mindenki más eltűnik, amikor leszáll az éj és az utcák elcsendesednek, amikor egyedül vagyok a szobámban és a fejem kiürül, ő az egyetlen gondolatom.

Mi többet várhatnánk az élettől, mint egy olyan szerelmet, amely hitet ad, meggyőz arról, hogy nagyobbak vagyunk saját magunknál, egy ideig boldoggá tesz, és érezzük tőle, hogy élünk?