Idézetek a boldogságról
A legszomorúbb emberek, akikkel életemben eddig találkoztam, azok voltak, akik semmi iránt nem érdeklődtek igazán komolyan. A szenvedély és az elégedettség kéz a kézben járnak, és nélkülük minden boldogság csak átmeneti, mert semmi sincs, ami igazán tartóssá tenné.
Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerű. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
Én egy Ember vagyok. Tele vágyakkal és célokkal, Tele hibákkal és kudarcokkal. A mérlegre csak az kerül, miből volt több. Gondolatban mindig két mappát nyitok: Egyet "Siker" egyet "Pofára esés" címmel. És amíg az előbbi vastagabb, történjen bármi, mosolygok!
A jókedv olyan, mint egy villámlás, amely egy tündöklő pillanatra áttör a felhők sötét takaróján; a vidámság napfényt lop a lélekbe, és azt állandó, véget nem érő nyugalommal tölti meg.
Ha nincs öröm, csak keresni kell: Hiszen még a levél is, amely aláhull a fáról, Mesél a csend vagy a lebegés boldogságáról.
Beképzeltségemben el ne rontsak bármit is! Ahogy a hősök oly gyakran a mesékben. Mindig csináltak valamit, s a már-már holtbizonyos boldogságot eltolták a háztól.
Járom az utat, Az ismeretlen előttem, Szép vitézemet Kutatja szárnyaló énekem. Ó, az én szívem mindig ilyen marad, Őszinte, hűséges, szerelmes és szabad. Ültünk zsongó tavaszkor Nagy tölgy tövében, Énekeltünk selymes fűben, Madárka szívében. Néztük a Napot, És lelkünk megtelt vele, Merítettünk kék vízből, Hol csorog hegynek ere.
Visszasugárzom, amit kaptam. Mint a kő a Nap melegét.
Más emberek befolyásolhatják, hogy boldog vagy-e vagy sem, de nem felelősek érte.
Nem tudom, hogy a fájdalom hiánya egyenlő-e a boldogsággal, de a fájdalom minden bizonnyal kizárja.
A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.
A boldogság csak egy szempillantásig tart.
Nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk.
Aki boldog, az egy helyben marad.
A gazdagság egyedül nem boldogít.
Facebook
Pinterest