Idézetek a boldogságról
A boldogság ritkán van távol; csak nem mindig vagyunk tudatában a jelenlétének.
Néha az örömöd a mosolyod forrása, de van, hogy a mosolyod lehet az örömöd forrása.
A boldogság csak egy álom, az álmok pedig szertefoszlanak.
Több boldogság jutott nekem, mint amennyiben a legtöbb embernek valaha része lehetett. Vajon létezik valamiféle természeti törvény, ami ugyanannyi boldogságot és szenvedést ír elő? Örömöm egyszeriben felborította az egyensúlyt?
Ha már egyszer nőként születtünk erre a világra, a boldogságunkat is úgy találjuk meg.
A boldogság vagy erős indulatok játéka, amelyek felőrlik az embert, vagy valamilyen pontosan szabályozott elfoglaltság, amely egy ütemesen működő angol gépezethez teszi hasonlóvá az embert. Ezeken az örömökön kívül még él valamilyen, nemesnek mondott kíváncsiság bennünk, amely meg akarja ismerni a természet titkait, vagy pedig utánozni akarja megnyilvánulásait. Ez a Művészet vagy a Tudomány, a Szenvedély vagy a Nyugalom.
Boldogság. Mindenki szeretné elérni. Néhányan biztosak benne, hogy megtalálják, amint hazaköltöztek. Néhányan azt gondolják, megtalálják, ha új barátot szereznek. Néhányan azt remélik, megtalálják, amint legyőzték versenytársaikat. És vannak, akik nem keresik tovább a boldogságot, mert egy nap észrevették, hogy végig az orruk előtt volt.
Az ember boldogságra született, mint a madár a repülésre.
A boldogságnak csak egy fajtája van, a boldogtalanságnak ahány ember, annyiféle, megszámlálhatatlan. Ahogy ezt Lev Tolsztoj megfogalmazta. A boldogság csak mese, a boldogtalanság az igazi sztori.
Az emberek következetesen elfelejtik, hogy a boldogság a gondolkodásmódunkban, nem pedig a körülményekben gyökerezik. Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy a boldogságot, mint célt összekeverik a cél elérésének eszközeivel.
Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.
Boldogság. Hogy összezsugorodik az emlékezetben! Mint valami olcsó anyag a mosásban. Csak a boldogtalanságot lehet számon tartani.
A csoda, amikor megéli az ember, sohasem tökéletes, csak az emlékezet teszi azzá, és ha a boldogság meghalt, többé nem változhatik, nem lehet csalódássá! Tökéletes marad.
A kellemetlen emlékekben volt valami jó: meggyőzték az embert, hogy boldog, noha egy másodperccel előbb még azt hitte, hogy nem az. A boldogság fokozatok kérdése. Aki ezt tudja, ritkán boldogtalan egészen.
Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen jól éreznénk magunkat.
Facebook
Pinterest