Idézetek a boldogságról
Gondolkoztam ezen a "legyünk boldogok" dolgon, és úgy érzem, hogy az emberek akkor érzik elveszettnek magukat, amikor azt hiszik, a boldogság az életcéljuk. Mindig úgy gondoljuk, hogy egy nap majd boldogok leszünk. Megszerezzük az autót, megkapjuk azt az állást, vagy azt a bizonyos személyt, aki helyrehozza az életünket. De a boldogság csak egy állapot, egy bizonyos hangulat, nem úti cél. Olyan, mint amikor fáradt vagy éhes vagy. Nem állandó. Jön-megy, és ez így van rendjén. És szerintem ha így gondolnának rá az emberek, akkor sokkal többször találna rájuk a boldogság.
Fontos, hogy vonzóvá tegyük a környezetünket. Hogyan lehetne boldog az ember, ha csúfság veszi körül?
A boldogságot nem adják ingyen. Ha így lenne, mindenki vigyorogna.
A sok kincs a boldogságot porba dönti.
De nem akarta mohó kortyokkal kiüríteni az élvezet poharát, amikor lassan is szürcsölgethette.
Hogy miért vagyok néha boldogtalan? Mi a hibám? Az eredendő hibám? Hogy túlságosan szeretem az életet. (...) Kiélvezni minden pillanatot, felsikoltani az örömtől, ha a meleg tengervízben egy tarajos hullám végigborzol. Vagy egy elvadult kert, vagy a magasra nőtt fű láttán, mintha csoda volna. Áhítatos mozdulatlanságba merülni, lélegzet-visszafojtva, mikor a madarak énekelni kezdenek. Hallgatni a csicsergésüket, áhítatosan, mint akár Mozartot. (...) Szeretni, szeretni, bolondulásig szeretni a hajnalhasadást; lágy szavakat suttogni az alkonynak, gondolatban megsimogatni gigászi kezekkel a tenger fémes felszínét vihar előtt. És inni az esőt... Meztelenül, kitárt karral, lehunyt szemmel és nyitott ajakkal átadni magadat a trópusi szigetek meleg esőjének. Úgy szeretem az életet, hogy az emberek elrémülnek tőle, s a halálukra gondolnak. Annyira átéreztetem velük, milyen becses az élet, hogy a halálnak még a puszta gondolata is merénylet lesz, szentségtörés, menekülésre késztető rém. Lelki vérfürdő.
Ha az embereket boldogabbá tehetjük, nem számít, ha szegényebbé tesszük őket, nem számít, ha kevésbé termelékennyé tesszük őket, nem számít, ha kevésbé haladóvá tesszük őket a haladásnak abban az értelmében, amikor pusztán csak változtatják az életüket anélkül, hogy egyre több örömöt lelnének benne.
Nem szabad boldogságot várnunk, azt nem lehet kiérdemelni. De ha az élet úgy hozza, az véletlen ajándék és nem tarthat örökké.
A boldogság egy állapot, éppúgy, mint a fájdalom. Ha elmúlik, elmúlik. Nyomtalanul.
Milyen gyorsan elszáll az álmodozások kora, az élet egyetlen boldog korszaka! Akiben megvan az az isteni adottság, hogy mihelyt magára marad, belévesszen ábrándjaiba, az sohase magányos, sohase szomorú, sohase mogorva vagy levert.
Vannak olyan örömei az életnek, amiket csak akkor tud megélni az ember, ha van gyereke, és van férje, legalábbis párja.
Érzed ezt a boldogságillatot? (...) Az emberek mozdulatlanok, komótosan nézik, ahogy elhaladunk előttük, levegőznek. (...) Én egész életemben sokat dolgoztam, de lassan dolgoztam, nem siettem el, nem vagyont akartam szerezni, vagy a vásárlók seregét látni, nem. A lassúság a boldogság titka.
Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol elhiheti, hogy képes véghezvinni valami fontosat, nem gondolod? Még ha ez nem is több annál, mint hogy pusztán boldog és jól érzi magát.
Akárki mondta, hogy pénzen nem lehet megvenni a boldogságot, szerintem az illető már eleve boldog volt, és nem tudta, mit beszél. Mert ha nem is a boldogságot magát veszi meg rajta az ember, a boldogság megtalálásának lehetőségét igenis megveheti.
Boldognak kell lennie annak, aki boldogságot akar adni a másiknak. És boldogságot kell adnod ahhoz, hogy boldog maradhass!
Facebook
Pinterest