Idézetek a boldogságról
Hogy állandóan boldog lehess, folyton változnod kell.
Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.
Ó, mily boldog az a szív, mely még alszik, melynek a szerelem még föl nem zavarta nyugalmát.
A házasság legfeljebb az elején magától szép. Ez nem azt jelenti, hogy később szükségképpen elromlik, hanem azt, hogy a tartós boldogságért sok erőfeszítést kell tenni.
Boldog csak a szolgálat, az áldozatosság jegyében lehet bárki. Aki önmagát keresi, elveszíti az életet.
Boldogok. (...) Tudod, ez egy emelkedett lelkiállapot. Elbűvölően jó érzés. Ne hidd el nekem, próbáld ki!
Arról szól az életünk, hogy jól érezzük magunkat.
Nem tudnék reménytelenül futni senki után, azt se viselném el, ha utánam koslatna valaki. Valahogy úgy lenne jó, ha éppúgy szeretne, mint én, mindegy, hogy hosszú vagy rövid ideig... Szóval szeretnék boldog lenni, valamikor, legalább egyszer igazán!
A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült.
Nincs egyetlen nagy, hatalmas Boldogság, csak kicsi boldogságok vannak, egy nagy ház apró téglái, és csak ezeket a téglákat vehetjük kézbe, csak ezek lehetnek a mieink, a nagy ház - ha ugyan valóban létezik? - soha nem tartozhat senkihez.
Milyen jó sora van azoknak, akik előtt csak egyetlen ember zárja el az élet boldogságát! Ezt az akadályt minden pillanat elsöpörheti! Milyen jó soruk van azoknak, akiknek olyan kevés a kívánságuk itt, a földi világon, megelégszenek egy kis meleg zuggal azoknak tűzhelyénél, akikhez bensőleg tartoznak!
Eszméletkihagyásig beleszerettem. Talajtól elemelt, lebegtetett állapotba jutottam. Költészetnek éreztem az életet.
Az atyai áldás, ha megvan, nem látszik meg a boldogságban, de ha nincs meg - nem látszik meg a boldogság a szülei harag árnyékától.
Sosincs késő a boldog gyermekkorhoz.
Miért teltek el azok a napok olyan gyorsan? Miért nem lehet lelassítani az időt, amikor boldogok vagyunk? A szenvedés, a fájdalom az idő végtelen folyamát kikristályosítja, szilárd elemeire bontja, és mintha minden másodperc egyetlen szilánkká válna, külön-külön érezzük mindegyiknek a hegyét, ahogy megkarcol, vagy belénk fúródik. A boldogság hullámai lágyan ölelnek körül minket, és hiába emelnénk gátat, elfolynak, eltűnnek a múltba.
Facebook
Pinterest