Garay Zsuzsanna

Milyen érdekes! Az emberekben több a megértés, ha béna a karod, vagy ha fél lábad van, mint ha lelki problémáid vannak. Ezek tabu dolgok. Erősebb tabuk, mint a pénz vagy a vallás.

Miért teltek el azok a napok olyan gyorsan? Miért nem lehet lelassítani az időt, amikor boldogok vagyunk? A szenvedés, a fájdalom az idő végtelen folyamát kikristályosítja, szilárd elemeire bontja, és mintha minden másodperc egyetlen szilánkká válna, külön-külön érezzük mindegyiknek a hegyét, ahogy megkarcol, vagy belénk fúródik. A boldogság hullámai lágyan ölelnek körül minket, és hiába emelnénk gátat, elfolynak, eltűnnek a múltba.

A szeretetet nem méricskélni kell, annak áradnia kell – mint a fénynek, amiből mindenkinek jut. Kinek több, kinek kevesebb. Aki közelebb áll hozzánk, annak több jut, mert arra többet mosolygunk, de a szeretet nem apad el. Az emberek jók, csak meg kell látni, csak hinni kell abban, hogy jóra fordulnak a dolgok.

Halk szusszanás. Alszol. Feléd hajolok. Megrebben a szemed. Védtelenül mezítelen vagy. Virrasztok. Betakarlak a szeretetemmel.

Ha karodban tartasz, és felemelsz az égig, tudom, táltosvért ittál az éjjel, és én meghajlok előtted akaratlanul, mint nádszál a szélben.

Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok. Minden szó, amit magamról elárulok, ajándék, neked. Szent titok, csiszolatlan gyémántok, melyekből kirakhatsz egy arcot, aki talán én vagyok.

Melegre vágyom, izzani hevülésig, fénnyé válni, a Napba repülni, s napsugárként szemedben megpihenni.