Idézetek a beszédről
Bárhogy is meg vagy elégedve a szavaiddal, néha azért figyelj oda arra, hogy mit mondasz. Érdekes dolgokat fogsz hallani.
Úgy vagyunk megteremtve, hogy a szó jobban fáj nekünk, és nehezebben gyógyulunk utána.
Nincs rosszabb annál, mint ha egy veszekedés során kifogysz a replikákból, és egyszer csak ott állsz üres szájjal.
Kívül a köznyelv kétféle beszédmódot talál, ha a szerelemről kell beszélnie. Az egyik a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv, a másik a szociális, a nyilvános, a nappali nyelv, s aki az egyiket beszéli, megérti ugyan a másikat, mégsem tudja az egyiket a másikba átfordítani.
Aki sokat beszél, annak többnyire kevés a mondandója.
Egyvalami azért furcsa: ahogyan hosszabbodnak a napok, egyre rövidebbnek tűnik az élet. Ellentmondás ugyan, de így van. És most kérdem én magától: mit csinálnak az emberek, hogy meghosszabbítsák az életet és lerövidítsék a napokat? Beszélnek. Beszélnek, fecsegnek, hablatyolnak és karattyolnak, gyakorlatilag megállás nélkül. És amikor azt hinnéd néha, hogy most végre nyugi van, teszem azt, a templomban, vagy pláne: a temetőben - hát tessék! -, már megint elkezdi jártatni valaki a beszélőkéjét! Alighanem fönn a mennyben vagy lenn a föld alatt is így lesz: valaki mindig pofázik. De mondok én magának még valamit: az egészből, amit az emberek egész nap összedumálnak, a nagyját rögtön a sutba dobhatjuk! Mert habár mindenki szövegel, gőzük sincs semmiről.
Az ember az önmagáról való beszélést sose únja meg.
A pletykából eredő információk végtelen halmazában (...) a legtöbb félrevezető vagy hamis.
Hogy is van az a mondás? Bottal és kővel árthatsz nekem, de a szavak leperegnek rólam. Bárki is találta ki, fogalma sincs arról, mekkora ereje van a szavaknak. Mélyebbre vághatnak, mint bármely kés, nagyobbat üthetnek, mint bárki ökle, olyan részeidet érinthetik, amelyet fizikai erővel soha nem érhetnek el és vannak olyan sebeket ejtő szavak, amelyek soha nem gyógyulnak be, mert akárhányszor a fejedhez vágják, megbélyegeznek vele, és a seb újból felfakad. Olyan, akár egy korbács, minden egyes alkalommal megsebez, amíg úgy nem érzed, hogy a csontodról is lehántja a húst, de a világ nem lát rajtad sérüléseket, ezért azt hiszik, semmi bajod, miközben belül minden egyes alkalommal meghalsz.
Nincs más gyógyszerem, csak szavak.
Nézz rám (...). Beszélj hozzám időnként. Találj számomra gyógymódot ezek ellen a könnyek ellen, nagyon szeretnék életemben először fellélegezni.
A biztató szónak, ha szeretettel mondják, mágikus ereje van. A barátságoknak (...) is ez a titka.
Az ember egy idő után ösztönösen megérzi, mikor érdemes a hallgatásra bízni a munka dandárját.
Van úgy, hogy nincs mit mondani. Van úgy, hogy az emberben bennreked a válasz.
Néha a legmegfelelőbb, ha nem mondasz semmit. Az aktív hallgatással sokkal többre mehetsz, mint a szavakkal.
Facebook
Pinterest