Idézetek a beszédről
Hogy a nyelvbotlást elkerüld, Öt dolgot jól figyelj meg, Kiről beszélsz, miket mesélsz, Mikor, hol és kinek.
Az emberek a legfontosabb dolgokat mindig a véletlenül elejtett szavaikkal közlik.
Néha azért nehéz beszélni, mert nincs mit mondani, néha azért, mert túl sok a mondanivaló.
Ugyanúgy, ha George Sand műveiből olvasott fel, amelyek prózája telítve volt jósággal (...), iparkodott a hangjából minden mesterkéltséget, minden kicsinyességet távol tartani, hogy e próza hatalmas áradatát minél szabadabban tolmácsolhassa, s természetes gyöngédsége egyesült e mondatok szelídségével, amelyek mintha egyenesen az ő hangjának íródtak volna s amelyek teljesen betöltötték érzékenysége skáláját. Mindjárt kezdetben eltalálta azt a megfelelő hangot, amely előre éreztette a történet meghittségét és mintegy diktálni látszott a lágyan gördülő mondatokat, jóllehet az egyes szavak mit sem éreztettek még mindebből; e hang révén sorra enyhítette az igeidők nyerseségét, a félmúltból és a múltból kiéreztette a jóság és a melankólia gyöngédségét, a befejező mondatot az utána következő felé terelte s hol lassítva, hol gyorsítva a szótagok menetét, hogy mind a rövidek, mind a hosszúak egyféle ritmust alkossanak, e banális prózába valami folytonos érzelmi életet lehelt.
Más lelkét sértő szót ne ejtsél, ellenséged is kíméld attól. Visszhangként száll vissza ilyesmi annak fejére, aki mondta.
A csönd sokféleképp értelmezhető. Az intelligencia jeleként. Minél többet hallgatunk, annál többet hallunk.
Átok a nyelv, ha nincs hozzá fej!
Van, hogy sosem adódik alkalom, hogy kimondjuk a legfontosabbat a másiknak.
Sokat beszélj: bűnök forrása; kevesebb szó: bajoktól óv meg. Beszélj, papagáj: kalitka vár; a többi madár szabadon él.
Aki mások társaságában mások előtt nem mondhatót mond, akár igaz, akár hazug szó, óvakodjék csak tőle a bölcs.
Kérdeződjél, vitatkozz vele, a bölcset csak így ismered meg. Verőjével üsd meg a gongot, úgy különbözik bármi tárgytól.
Általában az intelligencia jele, ha valaki tartani tudja a száját. Gondolkodni, elmélkedni csak úgy lehet, hogyha az ember magába mélyed.
A legbeszédesebb kommunikáció, ami az embernek megadatott, nem a szó, hanem a tekintet.
A szavak csupán a valóság csúcsai. (...) Mint egy jéghegy, ahol a szavak a látható rész, és a jéghegy megiscsak abban a pillanatban látszik ki, ahogy kimondtam a szót.
Ez az, ami annyi időbe telik. Megtalálni azt az egyetlen módot, ahogy a Minden szavakba önthető.
Facebook
Pinterest