Idézetek a beszédről
Hallgatni arany - beszélni Petőfi.
Az emberek túl sokszor beszélnek olyankor is, amikor igazából semmi mondanivalójuk.
Amikor az ember túl fiatal, még nem tudja, hogy a süket dumának több értelme is van: van az a süket duma, amiről tudod, hogy mi; van az, amiről tudod, hogy nem tudod, mit jelent; és az a süket duma, amiről csak gondolod, hogy tudod, mit jelent, de valójában nem.
Információs áradatban élünk, mindenki beszél, és senki sem hallgatja meg a másikat.
A hang, ami mégiscsak alakja, külső formája a közlésnek, a legbensőbbet árulja el. Gyakran olyasmit is, ami ellentmond a szavak tartalmának, azt leleplezi, vagy még túl is szárnyalja a közlés erejében, mi több, fölöslegessé teszi a szót.
Fiatal lányok és általában az érzékeny természetűek gyakorolják a feleselés művészetét. Bizonytalan kedély jele, ha mindenáron azt akarja valaki, hogy övé legyen az utolsó szó.
Hallgatni arany. A szavak elárulhatnak, ha rosszul választod meg őket, vagy keveset jelentenek, ha túl sokat használod őket.
Amikor beszélgetünk valakivel, gyakran saját, előre felállított napirendünket követjük - nem biztos, hogy tudatos manipulálási szándékkal, hanem azért, mert csak egy bizonyos végkimenetel lebeg a szemünk előtt. Ez csőlátást okozhat, kevésbé leszünk nyitottak más, kibontakozó lehetőségekre. Ilyen esetben viszont mindkét fél a megoldatlanság érzésével távozik a beszélgetés után.
Sokszor azt hisszük, előre tudjuk, mit fog mondani a másik, és erre gyakoroljuk be a válaszainkat a beszélgetés előtt vagy alatt. Így aztán előfordul, hogy oda sem figyelünk, mi hangzik el valójában. Ha mindkét fél ezt teszi, meghiúsul az értelmes párbeszéd, s a beszélgetés hamarosan versengéssé fajul, ki tudja nyomatékosabban hangoztatni az álláspontját.
Ha nem tudunk igazán mit mondani, vegyük tudomásul, ne terheljük a másik felet azzal, hogy még ő könnyítsen rajtunk.
Az élet nem illemtani iskola. Mindenki úgy beszél, ahogy tud.
A beszéd az ember találmánya, hogy ne kelljen gondolkodni.
Minél bonyolultabbak a kommunikációs eszközeink, annál kevesebbet kommunikálunk.
A csend nem csak a hang fizikai hiányát jelenti. A csend üresség, ami a maga teljes és erős valójában nehézkedik ránk. A szívet ugyanúgy kimeríti, mint a füleket.
A jó kommunikáció olyan, mint az élet levesében a só.
Facebook
Pinterest