Anna Black
angol meditációs tréner
A tudatos jelenlét gyakorlásának egyik fontos eleme az, hogy fel- és elismerjük, hogyan érezzük magunkat valójában - ami más, mint ahogy szerintünk érezni kellene magunkat.
Önmagunk elfogadása minden tekintetben - nem kedvelt vagy nem megfelelőnek tartott vonásainkkal egyetemben - azt jelenti, hogy sokkal nagyobb eséllyel hozunk helyes döntéseket. Csak akkor tudjuk eldönteni, merre tartsunk, ha pontos képünk van arról, hol tartunk.
A fejlődés útja (...) sosem egyenes, hanem hepehupás, kacskaringós, töredezett - és fontos felismernünk, hogy ez rendjén való. A folyamat maga az út, amit megteszünk.
Amikor megismerkedünk valakivel, gyakran az első mondatokban elhangzik, ki mivel foglalkozik. A munka identitást teremt, és gyakran meghatározott társadalmi státuszt ad.
A figyelem hiánya oda vezet, hogy sok mindent elmulasztunk, sok minden mellett elmegyünk, ez pedig kihat a kapcsolatainkra is. Egyszerre több dolgot csinálunk, és meg sem állunk, hogy számba vegyük, hányadán állunk. Olykor elakadunk, lebénít bennünket a "mi lenne" és a "bárcsak" képzete; nem engedi, hogy haladjunk, hogy azzal törődjünk, ami akkor és ott történik körülöttünk.
A pillanat megélése nem azt jelenti, hogy nem gondolunk a jövővel. Pusztán annyit jelent, hogy figyelmet szentelünk valós idejű tapasztalatainknak, s tudjuk (tudomásul vesszük), mi történik valójában.
Csak ebben a pillanatban vagyunk képesek kezelni és befolyásolni azt, ami utána következik. Amit ebben a pillanatban teszünk, az meghatározza, mi történik utána.
Sosincs itt a "megfelelő idő", hogy csináljunk valamit, pedig gyakran épp emiatt halogatjuk. Egyszerűen induljunk el onnét, ahol vagyunk, bárhol vagyunk is.
Mindig csábító a gondolat, hogy minden jól menne, s az élet tökéletes lenne, ha megváltoznának a körülmények. Ám minél többet álmodozunk és elvágyakozunk, annál kisebb figyelem jut a munkára itt és most.
Az álmodozás elégedetlenséget szül a jelennel szemben, ami odavezet, hogy "kijelentkezünk". Amikor nem vagyunk jelen, lehetőségeket szalasztunk el.
A gyerekek kíváncsinak születnek. Ahogy felnövekszünk, minden egyre ismerősebb lesz. Gyakran azonban adottnak vesszük a látszatot, s nem veszünk tudomást a mögöttes tartalmakról.
Fontos, hogy megválasszuk, mire NE fókuszáljunk.
A munkát nem mindig tudjuk abbahagyni, a munkával kapcsolatos szemléletünket azonban meg tudjuk változtatni.
Figyelmünk képes átalakítani és jócskán gazdagítani a tapasztalatainkat.
Hasznos, ha felcímkézzük az érzelmeinket - például: "ez itt aggodalom". A címkézés eltávolít bennünket attól, ami zajlik bennünk. Olyanok leszünk, mint a felhők felett szálló repülőgép. A felhők ott vannak ugyan, de messzebb. A tanú helyzetéből szemlélődve távolabb kerülünk a gondolatainktól és érzelmeinktől, így nagyobb a valószínűsége, hogy múló jelenségnek érezzük őket, s nem azonosulunk velük.