Vértesy Gyula

Ragyog a nap, virágok nyílnak S te nem látsz semmit már soha. Ifjú tested ahol már oszlik: Illat, se fény nem száll oda.

A verseket át is kell élni. Szenvedni kell érteik sokat. Könnyekkel kell végigöntözni az összecsengő sorokat.

A boldogság, az néma jószág. A boldog költő hangtalan. Akkor beszél a költő lelke mikor halottja, gyásza van.

S azt hittem a szived megérti Amit hozzá szivem beszél. Míg egyszer aztán tavaszomra Pár szavadtól, rászállt a tél.

Vannak húszéves vén szívek és hatvanéves fiatalok.

Egy élet kevés ahhoz, hogy sokat szerethessünk.

Az ember az önmagáról való beszélést sose únja meg.

A házasság maga természetellenes intézmény, s csak a gyermekek fölnevelése szempontjából jogosult; különben pedig rendesen a szerelem sírja.

Igazi szerelmeket nem lehet rövid határidőkre kötni, mint a börzei üzleteket.

A szerelem foalmának a főjegye: az igazságtalanság. Mikor már igazságosak vagyunk valakihez, akkor már nem szeretjük.

A szerelem köntösét veszi föl néha a szánalom. De ez nem igazi szerelem, csak alamizsna. Szerelmet adni így: nemes dolog lehet, de szerelmet kapni így, mindig utálatos.

- Van örök szerelem? - Csacsi, hát van örök élet?

- Mikor tudja meg az ember, hogy igazi szerelmet élt-e át? - Mikor elmúlt a szerelem. Ha megsiratjuk: igazi volt; ha föllélegzünk utána: hamis érzés volt.

Az eltemetett szerelem sokszor föltámad azután szeretet képében.