Idézetek az állatokról
Mi, emberek, csak egy másik állatfajta vagyunk, és csupán bizonyos mértékig különbözünk a többi állattól. Egy ilyen jellegű szemléletváltás nem máról holnapra történik, és nem is egyszerű. A kaméleonok önátalakító képességére lesz szükség hozzá, az ökrök makacsságára, a vándorló bálnák kitartására és emberi észre meg együttérzésre. De mindez nem lesz hiábavaló.
Sosem rajongtam a macskákért (...). Megmentettem az életét, az ilyesmi meg kötelez a szeretetre. Majdnem olyan, mint életet adni.
Az emberek azt hiszik, hogy a malacok ostobák, mocskosak, és semmi mást nem csinálnak, csak zabálnak, meg a sárban henteregnek, de ez csak azért van, mert még sohasem laktak együtt egy malaccal, vagy nem olvastak róluk semmit. A sertés a negyedik legokosabb állat a világon, és nagyon gyorsan tanul.
A cápákkal való találkozásaimból két tanulságot vonhattam le: először azt, hogy minél több cápát lát az ember, annál kevésbé ismeri ki magát rajtuk, másodszor és mindenekelőtt azt, hogy lehetetlen előre megmondani, mit fog egy cápa csinálni.
Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben.
A lovak nem hazudnak. Ők aztán nem rejtik véka alá érzéseiket, minden ízükben őszinte lények. Ha félnek, tétováznak, behódolnak, megvadulnak vagy éppen nyugodtak és magabiztosak - higgyék el, mindeme érzéseket átélik, és persze jóval többet is.
Csak az taníthatja meg lovának a nyugalmat, a fogékonyságot, a magabiztosságot és a bátorságot, aki maga is rendelkezik ezekkel az erényekkel. Az önbizalom látszatával nem lehet a lovakat irányítani. Le kell vetnünk maszkjainkat, meg kell szabadulnunk félelmeinktől és belső konfliktusainktól, csak így tehetünk szert tekintélyre lovaink előtt.
Az állatok (...) beszélnek hozzánk. Aki veszi a fáradságot, és odafigyel, egy idő után be tudja azonosítani, hogy egy-egy hang vagy testtartás mit jelent. Ha ez sikerül, lehet jeleket utánozni. Adni és venni. Vagyis, ha úgy tetszik: "beszélgetni".
Az élőlények spontaneitást visznek az unalomba, társaságot a magányba, a tehetetlenség közepette pedig lehetőséget adnak arra, hogy gondját viseljük valaminek.
Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe.
Az állatok a vesédbe, jobban mondva a lelkedbe látnak. Mindig tudják, mikor kegyetlenkedsz velük.
Na hiszen, amennyi tej, kenyér, felvágott, sajt áramlik át a testünkön nap mint nap! Szégyentelen és álnok ügy, felfaljuk a világot és kiadjuk magunkból, mint az állatok (...). A tehén, a mező, a disznó mind termeljen, mint a gép, mind adja saját húsát, vérét, magvát, tejét csak azért, hogy mi mind jobban elszaporodhassunk, rátenyereljünk a földgolyóbisra, kifacsarva, mint egy narancsot.
A vadállat nem bántja, aki nem árt neki, ilyet csak az ember tesz.
A kutya látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagy! A macska is látja, hogy eteted, itatod, szállást adsz neki, és gondoskodsz róla, ezért azt gondolja: Isten vagyok!
Az év kutyája a macska.