Idézetek az állatokról
A kutyáknak igenis van természetes környezetük: az emberi család.
Autót sem veszünk úgy, hogy nincs meg a jogosítványunk. A kutyához is ugyanígy vizsga kellene.
Az embernek azzá kell válnia, amit meg akar ismerni. Fölfedezheted egy hangya szerveinek működését, sejtjeit ezerszeres, molekuláit tízezerszeres nagyításban láthatod, megfigyelheted viselkedését, szerveit ingerelheted, és kísérletileg sokféle módon vizsgálhatod - de hogy milyen hangyának lenni, azt nem tudod. Azt csak ő tudja. És az Isten.
A rendes kutya, ha dühös, akkor morog, és ha örül, akkor csóválja a farkát. Én pedig akkor morgok, ha örülök, s akkor csóválom a farkam, ha dühös vagyok. Ezért vagyok én bolond.
Az antropomorfizmus az önző kivetítés helyett annak elismerése is lehet, hogy ember mivoltunk egynémely elemét meglátjuk más állatokban, és viszont.
Néhány ösztön közös az embernél és a magasabb rendű állatoknál, különösen a főemlősöknél. Valamennyiüknek azonosak az érzékei, ösztönös megérzései, hasonlóak a szenvedélyeik, érzelmeik és indulataik, sőt a bonyolultabb indulataik is, például a féltékenység, a gyanakvás, a vetélkedés, a hála és a nagylelkűség; mind csalnak és bosszúállók; gyakran fogékonyak a nevetséges iránt és van humorérzékük, csodálkoznak, kíváncsiak és ugyanazok a képességeik vannak az utánzásra, figyelemre, megfontolásra, választásra, emlékezésre, képzeletre, eszmetársításokra és gondolkodásra, bár nagyon különböző fokon. Értelmi szempontból ugyanannak a fajnak az egyedei között is megtalálható minden fokozat a teljes gyöngeelméjűségtől a kiválóságig. Mind hajlamos az elmebajra, noha az állatok sokkal kevésbé, mint az ember.
Életünkben a szerelem állapota a leggyakoribb leírhatatlan dolog; mindenki tisztában van azzal, hogy ezt kívülről megtapasztalni lehetetlen... egy állat iránt érzett szeretet talán még ennél is jobban ellenáll a nyelvi megnyilvánulásoknak, hiszen az állat nem tud válaszolni nekünk, nem tudja jellemezni önmagát, illetve korrigálni a bennünk róla kialakított képet.
A kutyák (...) remek barométerei a kapcsolatoknak, és gyakran viselkednek egy háromszög harmadik szögeként, két olyan embert összekötve, akik egyébként ügyet sem vetettek volna egymásra.
A kutyák valamilyen módon összekötik az embereket, még azokat is, akik már szívesen lazítanának a köteléken.
Világ minden teremtménye, akár egy könyv szava-képe: tükörként nyilatkozik.
Az anorexia - amikor a kutya, ha magára hagyják, se nem eszik, se nem iszik - a szeparációs szorongás egyik jele lehet. A kutyáknál az "érzelmi evés" annyit jelent, hogy nem esznek.
A macskákat nagyrészt a napi rutin teszi boldoggá. Szeretik, ha az elvárásaik teljesülnek, és azt is akarják tudni, hogyan alakul a nap. Ha minden a szokásos módon zajlik, akkor jól viselkednek. De ha a dolgok megváltoznak, akkor elveszítik a fejüket.
Nem szabadna kitenni egy állatot az Életnek.
Nem hagyhatjuk teljesen magukra az állatokat, mert a világot átitattuk jelenlétünkkel és sokféle tevékenységünkkel.
Nem kellene állatokat hoznunk az életünkbe, ha a szívünk mélyén tudjuk, hogy nem leszünk képesek gondoskodni róluk, és hasznos lenne, ha felismernénk: bennük és bolond viselkedésükben saját egészségtelen szokásaink tükröződnek vissza.
Facebook
Pinterest