Idézetek az állatokról
A gyermek gondozása része az emlősök munkaköri leírásának.
Jó, hogy az Isten kutyát, macskát adott az embernek. Meg fát, madarat... azért adta neki mindezt, hogy az ember örüljön az életnek, és ne sokallja az élet hosszát. Hogy ne unjon rá az életre.
A szeretet olyan érzelem, amelyben alapvetően különbözünk az állatvilágtól. Mi talán úgy érezzük, hogy egy kutya "szereti" a gazdáját, de ez egészen másfajta "szeretet", mint amit az emberi szereteten értünk, mivel egészen másfajta agyterületekhez kapcsolódik. Egy kutyába a gazdája iránti érzések biológiailag bele vannak kódolva.
Háziállatokkal szemben semmi értelme az erőszaknak. Ha az ember megtalálja velük a hangot, mindent elkövetnek, hogy teljesítsék, amit várunk tőlük.
Minden állati mozgás közül a repülés a legkifinomultabb... az a tény, hogy egy súllyal és tömeggel rendelkező lény az ágyúgolyóétól alig valamivel elmaradó sebességgel, magától tud szállni a légben, csodálattal tölti el az elmét.
A lovak ösztönösen megérzik, ha egy idióta van a hátukon.
Isten azért teremtette a macskát, hogy az ember átélhesse, milyen gyönyörűség átölelni egy tigrist.
Az életben sok mindent kedvelünk, sőt imádunk úgy, hogy pontosan tudjuk az okát (szeretem ezt a mackónadrágot, mert olyan kényelmes!), de amikor életre szóló rajongást érzünk valami iránt - legyen az egy étel, egy festmény vagy egy barát -, abban mindig van valami rejtélyes. Az ember és a macska kapcsolata pontosan ebben a titokzatosságban gyökerezik.
A macskák nem annyira házi kedvenceink, mint útitársaink, akikre mi a saját vágyainkat, reményeinket és elvárásainkat erőltetjük rá - vesztünkre.
Az állattartók jobb egészségnek örvendenek, és tovább élnek. A szeretet kifejezése mindig boldogabbá és egészségesebbé tesz.
Isten összes teremtménye közül csupán egyet nem lehet korbáccsal engedelmességre kényszeríteni: a macskát. Ha az embert keresztezhetnénk a macskával, az az embernek javára válna, ám a macskán csak rontana.
Ahogy a kisgyerek a szüleitől, a legtöbb macska is valamiféle figyelmet vár a gazdájától - még ha az rosszalló figyelem is. Egyes macskák még a határozott "Nem"-et is jutalomnak tekintik. Ahelyett tehát, hogy leszidnád a macskád, ha rosszul viselkedik, inkább hagyd el a szobát! Nem véletlen, hogy ez a módszer általában beválik. Az anyamacskák pontosan így tanítják meg kicsinyeiket arra, hogy mit nem szabad tenni: megvonják tőlük a figyelmüket.
A macskák egyszerűen csak vannak. Ezért szeretjük őket. Nem úgy gondolkodnak, mint mi, és nem töprengenek a jövőn: egyszerűen csak megfigyelnek vagy reagálnak, szavakba öntött gondolatok nélkül. Megbízhatóan reagálnak arra, amit mi szeretetnek és ragaszkodásnak nevezünk.
Az állatok már csak ilyenek: nincsenek tekintettel az árcímkékre, és természetes ösztöneiktől hajtva néha szétszaggatnak egyet s mást.
Ha az ember már kiskorában lehetőséget kap arra, hogy alaposan megismerje az állatokat, (...) rájön, hogy nem igazán utasíthatja őket semmire - sem kiabálással, sem "suttogással". És ez a macskákra minden állatnál jobban érvényes.
Facebook
Pinterest