Mieshelle Nagelschneider

Minden ember tudja, aki már elmúlt húszéves, hogy a szerelem és az örömérzés távolról sem ugyanaz.

Az állattartók jobb egészségnek örvendenek, és tovább élnek. A szeretet kifejezése mindig boldogabbá és egészségesebbé tesz.

Ahogy a kisgyerek a szüleitől, a legtöbb macska is valamiféle figyelmet vár a gazdájától - még ha az rosszalló figyelem is. Egyes macskák még a határozott "Nem"-et is jutalomnak tekintik. Ahelyett tehát, hogy leszidnád a macskád, ha rosszul viselkedik, inkább hagyd el a szobát! Nem véletlen, hogy ez a módszer általában beválik. Az anyamacskák pontosan így tanítják meg kicsinyeiket arra, hogy mit nem szabad tenni: megvonják tőlük a figyelmüket.

A macskákgyszerűen csak vannak. Ezért szeretjük őket. Nem úgy gondolkodnak, mint mi, és nem töprengenek a jövőn: egyszerűen csak megfigyelnek vagy reagálnak, szavakba öntött gondolatok nélkül. Megbízhatóan reagálnak arra, amit mi szeretetnek és ragaszkodásnak nevezünk.

Az állatok már csak ilyenek: nincsenek tekintettel az árcímkékre, és természetes ösztöneiktől hajtva néha szétszaggatnak egyet s mást.

Ha az ember már kiskorában lehetőséget kap arra, hogy alaposan megismerje az állatokat, (...) rájön, hogy nem igazán utasíthatja őket semmire - sem kiabálással, sem "suttogással". És ez a macskákra minden állatnál jobban érvényes.

Számodra sem lehetetlen, hogy tökéletes harmóniában, békében és kölcsönös megelégedettségben élj a macskáiddal. Csak nézd az ő szemükkel a világot, és a többi jön magától!