Test és lélek
Amint elfogadod, hogy az én egy testi jelenség, egyértelmű, hogy nincs nagyobb hatása a testre, mint a gőznek egy vízforralóra. Az én a gondolat következménye, nem pedig oka. Másképp gondolni annyi, mint egy természetfeletti anyagtalan lelket hozni a magyarázatba.
A test szoros kölcsönhatásban van a lelkiállapotunkkal. Vegyük azt az egyszerű példát, hogy ha sokat idegeskedünk, fájni kezd a fejünk, gyomorgörcsünk lesz. Nem lehet elválasztani azt, hogyan van a lelkünk, és a testünk milyen tüneteket produkál.
A test meg az elme gyakran egymásnak szegül, és az összehangolásuk, az együtthatásuk a lehetőségekhez mérten kiemelt fontosságú.
Test és szellem antitézisében a test a gonosz, az ördögi princípium, mert a test: természet, a természet pedig, a szellemmel, az értelemmel szembeállítva, ismétlem! ...a természet gonosz, misztikus és gonosz.
Az agy és a test folyamatosan kommunikál egymással, mindkettő hat a másikra. Ha boldognak gondoljuk magunkat, a testünk is boldog, és fordítva.
Amikor egy rovar beleragad a pók hálójába, a háló minden egyes szála megrezdül. A pók mindig megérzi, ha történt valami, akárhol helyezkedik is el. Az agy és a test is ilyen, számtalan szállal kapcsolódnak egymáshoz, egységes rendszert alkotnak. Ami hat az egyikre, hat az egész rendszerre. Együtt rezdülnek.
A legnagyobb babonáink egyike az elme különválasztása a testtől. Ez nem azt jelenti, hogy be kellene ismernünk: csak test vagyunk, semmi több; azt jelenti, hogy egészen új elképzelést kell alkotnunk a testről. Mert ha a test külön való az elmétől, akkor az nem más, csak amolyan porhüvely. Ha azonban elválaszthatatlan az elmétől, a test már egészen mást jelent, és még nincs megfelelő szavunk egy egyszerre szellemi és anyagi világ megnevezésére.
Az ezredéves pyramisok fölépítésére nem volt annyi munka, akkora erőfeszítés fordítva, mint azon állítás bebizonyítására, hogy a lélek a testtől függetlenül önmagában fennálló erő, mely csak ideig-óráig van ez utóbbival kapcsolatban; midőn az óra üt: elszakadoznak a lélek szárnyait a földhez bilincselő kötelek s a halhatatlan fogoly az örök élet hazája felé emelkedik. Nem tagadjuk, felséges tárgy egy cathedrai szónoklatra, alkalmas arra, hogy a csalódásokkal telt emberi szivet csordultig töltse a remény édes italávál; de mint igazság (...) nem állja ki a tűzpróbát.
Vannak barátaink, ismerőseink, kik fogdában igen nagy tökélyre vitték a műfaragást, de hogy a léleknek, a végtelen bölcseségből kiszakadt ezen szikrácskának miért van szüksége magát a test fogházába börtönöztetni, s a hitvány anyaggal érintkezés hogyan szolgálhat neki alkalmul a tökélyesbülésre, midőn e haszontalan nyűg nélkül azt biztosabban eszközölhetné - megfogni lehetetlen.
A mit mi szellemnek, gondolatnak, ismerő tehetségnek nevezünk, mindaz természeti - ha szintén sajátságosan kombinált, - erőkből van összetéve, melyek ismét mint minden más természeti erő, csupán bizonyos anyagok által jelentkezhetnek.
A lélek nem önálló, a testtől függetlenül is létezhető felsőbb erő: de legnemesebb produktuma a természet háztartásában oly fontos szerepet játszó anyagnak, tulajdonkép functiója a magas szervezetű agyvelőnek.
'Amint orsó nélkül nincs fonal, szövőszék nélkül nincs vászon, épen ugy agyvelő nélkül nincs gondolat: ez iránt nem lehet többé kétség.
A lélek, azaz az embernek azon kiváló tehetsége, mely szerint érez és gondol, fogalmakat, itéleteket és képzelmeket alkot, nem valami a testtől különválható, függetlenül is létezhető felsőbb erő; de a körültünk élő természet legnemesebb productuma, tudajdonképen functiója az agyvelőnek, mely előállító szervévél együtt erősödik, együtt hanyatlik és együtt enyészik el.