Szegénység
Mi szegények vagyunk ugyan, de tolvajok nem. Mert akkor nem szegények leszünk, hanem nyomorultak.
Nem áll hadilábon a szegénység a tisztességgel, és még a legrosszabb körülmények közt is örülnünk kell, hogy élünk.
Amíg a szegény embernek is van egy kunyhója, addig úgy érzi, hogy olyan, mint a többi. De akinek már az sincs, az nem érzi magát többé embernek.
Csak a pénztelen emberek hiszik, hogy a kocsmáros mindig őket lesi, hogy fizetség nélkül meg ne ugorjanak a kocsmából.
Az utcai és mélyszegénységben töltött évek testileg, lelkileg olyannyira pusztítók, hogy az érintettek egészsége és szellemi frissessége sokszor pillanatok alatt indul hanyatlásnak. (...) A gyerekkortól kezdődő egészségtelen életkörülmények, a nehéz fizikai munka, a kiszámíthatatlanság senkit sem kímél.
A szegénység az emberi boldogság nagy ellensége; megfojtja a szabadságot, és egyes erényeket lehetetlenné, másokat pedig rendkívül nehézzé tesz.
Aki elvesztett valamit, azt hiszi, tudja, mi hiányzik neki. Akinek sohasem volt semmije, annak nem kell hinnie semmi ilyesmit. Annak minden hiányzik.
A szegénység ügyében mi, a gazdagok, nem tehetünk úgy, mintha mindent a legjobban tudnánk. Be kellene fejeznünk, hogy cipőt meg plüssmackót küldünk ismeretlen embereknek. Meg kéne szabadulnunk az óriási, atyáskodó bürokrata szervezetektől, hisz egyszerűen átadhatnánk a bérüket azoknak, akikről állítólag gondoskodnak.
Nem mindenki azzal a feladattal érkezett erre a világra, hogy meggazdagodjon, viszont ugyanolyan nagy igazság az is, hogy senki sem azért született, hogy szenvedjen, illetve, hogy szegénységben és szükségben éljen. Mindannyiunknak szüksége van valamennyi pénzre ahhoz, hogy a küldetésünket elérhessük, teljesíthessük.
Új hűtőgép nélkül még elvan az ember egy ideig - ha nincs mit beletenni, akkor van csak baj.
Facebook
Pinterest