Szegénység
Az éhes népek eszmékért, a jóllakottak gazdagságuk fokozásáért mozgósíthatók.
Semmiféle zászlót nem követ oly fanatikusan elszánt hadsereg, mint a nyomoruság rongyát.
A sors nem engedi meg a túlságos örömet: és ahol boldogság van, oda ellensúlyul szegénységet akaszt az emberek nyakába.
Az a társadalom működőképes, ahol szegényként is belül tudsz maradni, ahol nem vetnek ki, és ahol te sem érzed kivetettnek magad, ebből kifolyólag nem züllesz le másodpercek alatt. Ott a szegény ember nem méltóságát vesztett, nem nincstelen, nincs leköpve. Így aztán ő se köp le senkit.
A kispénzű ember háztartását maga építi fel. Kutyul, készít, kotyvaszt, kever, kavar, befőz, eltesz, egyszóval maga alkot meg mindent.
A szegény ember minden élményét, kalandját, egyhangú élete minden eseményét nyavalyáinak köszönheti; éppen ezért másról sem beszél, csak bajairól; belőlük menti mindazt a csevegni valót, amit a gazdagok utazásaikról hoznak magukkal. A nyomorultak egyetlen beszédtémája: maga a nyomorúság.
Szidhatja, mint koldús, a gazdagot,
No, szidom is hát, míg koldús vagyok,
Nincs bűn előttem más, csak aki gazdag;
Ha dús leszek, ez a szó lesz erényem:
Nincs bűn, csak élni koldusan, szegényen.
Nekünk, alacsony sorúaknak már csak ez jut osztályrészül. Csekélyke élet tele szenvedéssel, majd a megváltó kór.
Az éhezők tömege – gyermekek, nők, öregek, menekültek, bevándorlók és munkátlanok sokasága – emeli hozzánk jajszavát. Kérlelnek minket, és válaszban bíznak. Hogy zárhatnánk be fülünket, s hogy zárhatnánk el tőlük azt az öt kenyeret és két halat, melyet Isten helyezett a kezünkbe? Ha mindegyikünk hozzáteszi a magáét, akkor mindannyian tehetünk a szegényekért.
Néha úgy tűnik, a mélyszegénységből egy forgóajtón át közvetlenül a börtönben találja magát az ember. Mi építettük ezt a forgóajtót, és az adófizetők perverz mennyiségű pénzösszegeket költenek arra, hogy a börtönök tele legyenek.
365idezet
Facebook
Pinterest