Szegénység
A szépség és a kultúra a legrémesebb körülmények között, a gettóban is megterem.
Minden ember egyenlőnek születik, aztán minden ember meghal, világhíréből semmi nem marad. Minden gazdagság, minden hatalom és nagyság csak néhány évre szól, miért ragaszkodunk hát mindehhez a sok mulandó dologhoz? Azok az emberek, akiknek még feleslegük is van a saját vagyonukból, miért nem képesek erről a feleslegről lemondani embertársaik javára? Miért kell azt a néhány évet itt a földön olyan nyomorúságosan leélni?
Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója.
Nemcsak a nyomor és szenvedés enyhítésére kell gondolnunk (...) hanem a szegénység, nyomor okainak megszüntetésére kell törekednünk.
A pénz talán megrontja a jellemet. A hiánya viszont semmi esetre sem teszi jobbá.
Nincs szegényebb azoknál az embereknél, akiknek nincs becsületük, vagy nincs önbecsülésük. Függetlenül attól, hogy milyen vagyonnal rendelkezik valaki, sohasem érezheti magát vagyonosnak, és bármilyen vagyon, amit összegyűjt, csak időleges, ha nem tisztességes.
Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik.
Bizonyos időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység nem körülöttem van, hanem bennem van, s nincs menekvés előle. Időbe tellett, amíg megtanultam, hogy a szegénység légköre olyasféle, mint a tordai büdösbarlang, és a kénes levegőnek párájától, amelyet áraszt, elhalványodnak a környezet flórájának színei, s a növényzetből kifakul a klorofil, ha a szegény reánéz.
Facebook
Pinterest