Sírvers
A halálnak éjszakája vissza őt nem adja már,
Mert a sírok éjszakája át nem léphető határ.
Lengjen hát sírodon béke,
Bárha dűljön a világ,
Semmiségek éjjelébe
Jó barátid hű emléke
Halhatatlan mécsvilág.
Itt nyugosznak ők szelíden,
Béke, üdvösség velük,
Megpihenve, tiszta hitben
Él tovább is szellemük.
Jézus tanítványa voltam,
Gyermekekhez lehajoltam,
A szívemhez fölemeltem,
Szeretetre így neveltem.
Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet.
De azért még változatlanul itt vagyok köztetek.
Sőt, még csak most kezdődik minden.
Meghalok én tízszer, százszor,
Nem félek én a haláltól.
De rakhatsz rám hegyet, hatot:
Míg magyar van: feltámadok.
Egykor az egeket mértem, most árnyát a földnek.
Az ég felé tört a szellem, itt a test árnya pihen.
Aki pusztulásunk szánja, szavunk hallva majd megért:
Odaadtuk a mi Mánkat a ti Holnapotokért.
A búcsúszó, mit nem mondtál ki, elmaradt.
Elmentél, de szívünkben örökké velünk maradsz.
Amik vagytok,
voltunk mi,
Amik vagyunk,
Lesztek ti,
Ti rátok is egy sír vár,
Ha a végóratok lejár.
Krisztusra kérlek, jó barát,
Itt nyugvó porom ki ne ásd!
Légy áldott, ki e köveket óvod,
S átkozott, te, ki bolygatod csontom.
Megpihenni tértem, éltem alkonyán
Örök nyugalmat adj nekem jó atyám.
Facebook
Pinterest