Sírvers
Vándor, ha erre jársz, itt egy szomorú emléket látsz: Kicsiny fiút takar e sír - Lehajtott fejjel idézd fel őt. Kapott biciklit, kisautót, Szerető családot, szülőt, nagyszülőt, Dacolt a veszéllyel, Végül mégis ő ment el vesztesen.
Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok.
Ha rám gondoltok, köztetek leszek, de fáj, ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, Emlékem így áldás rajtatok.
Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Csak egyet álmodsz, és jövök, A földön itt mi sem örök, S melletted leszek újra én.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Nem volt rossz, sem jó, Csak ember, fáradt, Várt, várt és nem lelt Soha csodákat.
Az eszmének volt hőse és szolgája Hirdette lángolón az Úr szavát Nevét nem törli el idők homálya Áldóan adja kor a kornak át.
Megölte Ámor fegyvere, Most itt nyugszik e hant alatt. François Villon a neve, És szegény kisdiák maradt. Nem szerzett vagyont ezalatt, Hisz odaadta mindenét, Kenyeret, asztalt, kosarat, Mondj egy imát, az Istenért.
Ki itt nyugtalankodik csendesen, Író volt és elköltözött az élők sorába. Halt harminchat évig, élt néhány napot, S ha gondolkozott, csak álmodott Néhány lapot. S mikor kinevették: Azt hitte, hogy kacagtatott. Most itt fekszik e nehéz Temetői hant alatt, Zöld koponyáján kiüt a csíra És azt álmodja, hogy él. Szegény. Béke hangjaira! Ámen.
Itt nyugszom. Végre megnyugodtam. Elszállt az álom és a láz. Ma föld fölöttem, föld alattam, és nem emel, és nem aláz.
Hulló könnyekkel állok sírod felett, a koporsó bezárta legdrágább kincsemet. Megállt egy szív, mely élni vágyott. Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Nehéz az életet élni nélküled. Felejteni téged soha nem lehet. Ha a bús napjaim le fognak telni, Oda vágyom hozzád megpihenni.
Egy hangszer voltam Isten kezében, ki játszott rajtam néhány dallamot. Aztán eldobott és elhagyott, de fölöttem ragyognak a csillagok.
Facebook
Pinterest