Rossz alvás
Nincs, ami annyira agresszívvé tenné az embereket, mint az, ha a hőség ébren tartja őket.
Közönyöm az álmatlanság velejárója. Minden esemény olyan messzinek tűnik, mintha egy másolatról készült másolat másolata lenne. Az álmatlanság elhatárolt az élettől - kartávolságon kívül rekedt a valóság.
Ez történik, ha éjjel felriad az ember. Túl sok emlék tör elő benne, elkezd agyalni a dolgokon, és elmerül az önsajnálatban.
Lefekvés előtt lehetőleg ne vitatkozzunk a gyerekekkel. Attól rosszul alszanak, rólunk nem is beszélve. Jusson eszünkbe a régi mondás: "Soha ne feküdjünk le haraggal a szívünkben."
Rosszul alszom, fél éjszakákon át nyitott szemmel fekszem az ágyban, a sötétben, mint a kezdő, gyakorló halottak.
Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének.
Az álmatlanság nemcsak azért gyötrő, mert megrövidíti az éjszakai nyugalmat, hanem különösen azért, mert kínzó gondolatokat sugall, amelyek a lelket csápjaik sűrű hálójába fogják.
Az álmatlanság alattomos dolog: olyan láthatatlan és csöndes nyavalya, ami nemcsak az alvástól fosztja meg azt, akit megtámad, de néha hónapokig a lelki békéjétől is.