Linda Castillo
amerikai író
Ő nekem a napkelte melege egy téli éjszaka végtelen hidege után. Mosoly a fájdalmas arcon. Őszinteség a hazug világban. Egészség és ép elme az őrült zűrzavarban.
Nem szeretem, ha bárki túlságosan belelát a fejembe. Vagy isten ments, abba, ami még mélyebben lapul bennem. De Tomasetti nem egy egyszerű "bárki". Ő a barátom. A szeretőm. Őbenne megbízom. (...) Sok mindenen mentünk már együtt keresztül. De hát az ember ragaszkodik a szokásaihoz, és azon kapom magam, legszívesebben elzárnám a csapot, amit az előbb majdnem kinyitottam.
Régebben azt hitte, hogy majd ha megöregszik, meg fogja érteni a nőket. De mekkorákat tud tévedni az ember! A nők most még nagyobb rejtélyt jelentenek számára.
Az álmatlanság alattomos dolog: olyan láthatatlan és csöndes nyavalya, ami nemcsak az alvástól fosztja meg azt, akit megtámad, de néha hónapokig a lelki békéjétől is.
Facebook
Pinterest