Rák
A rák nem mindig csatát jelent. Vagy ha igen, talán valami másért folyik, mint gondolnánk. Ne harcoljunk a végzettel, hanem segítsük át egymást rajta! Nem katonaként, hanem pásztorként. Így lesz minden rendben, még akkor is, ha nem.
A diagnózis után (...) az a legfontosabb, hogy tudjuk, mi a következő lépés, és hogy semennyire ne kapkodjunk. A kapkodás csak bajt szül, semmi jó nem származik belőle, és meg se nyugtat.
Ne várjátok, hogy ugyanaz az orvos vagy ugyanaz a lelki terapeuta, netalán ugyanaz az alternatív szer ugyanúgy képes működni másnál, mint nálam. Nem tesz csodát sem az én orvosom, sem az én terapeutám, sem azok a szerek, amiket beszedtem. A gyógyulás elsősorban rajtunk múlik, ezt pedig úgy értem, hogy a legeslegjobban mi kellünk hozzá.
Egyetlen betegség sem feltétlenül csak egyetlen traumára vezethető vissza, sőt, sokszor konkrét trauma sem kell. (...) Nincs bűnös, pontosabban a rákbeteg nem bűnös azért, amiért nem jól érzett, vagy nem szerette magát, vagy haragudott, vagy önostorozó volt.
Van ez a rögzül fordulat, hogy "gyógyult rákbeteg", amiben a "rákbeteg" a jelzett szó, és a "gyógyult" csak a jelző. Ez leírja a viszonyunkat ehhez a betegséghez, vagyis egy billog, ami rajtad marad. A nyelv mindig tükröz mindent.
Bizonyos értelemben mi is olyanok vagyunk ám, mint a terhesek, csak éppen mi a rákot nevelgetjük itt magunkban, nagy különbség igazából nincs. Mindenki arról beszél, hogy az övé mit csinál, hogy fejlődik vagy stagnál éppen, mire mit reagált. Beszarok, de tényleg! Mintha kis, gonosz élőlényekről volna szó, akik a testünkön belül külön életet élnek, és folyamatos figyelmet, gondoskodást követelnek.
A rákos betegség lényege, hogy a sejtek megbolondulnak, elkezdenek korlátok nélkül szaporodni, elfelejtenek meghalni, és mint a mesében a Kis Gömböc, növekedésük közben elpusztítanak mindent.
A végstádiumban lévő rákos betegek kibírhatatlan fájdalma teljesen céltalan; olyan, mintha a halottat szirénázó mentőautóval szállítanánk a temetőbe. A fájdalomnak csak addig van értelme, amíg a gyógyulás lehetséges.
A kimondott szavaknak ereje van: a megosztott bánat félbánat, a megosztott öröm dupla öröm. Az onkológián inkább tripla.
Ne misztifikáljuk a rákot! Bár még mindig sokan megrettennek a szó hallatán, de ez ma már nem a halálos ítélet szinonimája. Nem tagadható, hogy sokan meghalnak miatta, de egyre többen nem halnak meg, hanem meggyógyulnak. Aki pedig kap egy daganatos diagnózist, annak az ijedtség után vagy a fizikai és lelki hullámvölgyeket leszámítva nem azzal telik minden perce, hogy ezzel foglalkozzon. Attól még, hogy rákos vagyok, még élnem kell, dolgoznom kell, be kell vásárolni. Lehet, hogy sírok, de nevetek is: sokszor épp a humor, akár a morbid humor az, ami segít elviselhetővé tenni a terheket. A rák nem ír felül mindent.
Bármit tesz az ember, az vagy rákot okoz, vagy meggátolja a rákot. Elviekben, ha elég alapos vizsgálatba kezdenénk, akkor megállapíthatnánk, hogy mi a válasz. De ezek a hatások rendszerint olyan csekélyek, hogy nyugodtan elhanyagolhatjuk őket. Attól, hogy észlelhetők, még nem biztos, hogy számítanak.
Facebook
Pinterest