Lucy Kalanithi
amerikai belgyógyász
Az ellenállás nem azt jelenti, hogy visszaszökünk a régi szép időkbe, vagy úgy teszünk, mintha a nehézség nem lenne nehéz. Nagyon is nehéz, fájdalmas és kusza dolog. De ez van.
Önök szívesen élnének lélegeztetőgépen, ha úgy tovább élhetnének? Mit tartanak a legfontosabbnak: az idő mennyiségét, vagy inkább a minőségét? Mindkét döntés komoly és bátor, de mindig magunknak kell döntenünk. Ez igaz életünk végén és bármikor, amikor orvosi kezelésre kerül a sor. Aki babát vár, akar-e genetikai szűrést? Jó-e térdprotézist kérni, vagy sem? Otthonában vagy klinikán történjen-e a dialízis? A válasz: attól függ. Melyik gyógymód segíti elő, hogy úgy éljen, ahogy szeretne? Remélem, eszükbe fog jutni a kérdés legközelebb, amikor dönteni kell az orvosi rendelőben. Ne felejtsék el, hogy mindig van választás és mondhatnak nemet egy kezelésre, ha úgy ítélik, hogy nem jó önöknek.
Mindent át kell élnünk: életet és halált, szeretetet és veszteséget. Ezért vagyunk itt. Nem a szenvedés ellenére, hanem azon belül vagyunk emberek.
A rák nem minig csatát jelent. Vagy ha igen, talán valami másért folyik, mint gondolnánk. Ne harcoljunk a végzettel, hanem segítsük át egymást rajta! Nem katonaként, hanem pásztorként. Így lesz minden rendben, még akkor is, ha nem.
A teljes élethez a szenvedés elfogadása is hozzátartozik.
Amikor együtt vállaljuk fel a bajt, amikor úgy döntünk, nem térünk ki előle, az életünk nem beszűkül, hanem kitágul.
Facebook
Pinterest