Nihilizmus
Ha tudod, hogy semmi sem számít, tiéd az univerzum, és ez még egy univerzumnak sem tetszett. Az univerzum lényegében egy állat, átlagosságot legel, idiótákat teremt, hogy aztán megegye őket.
Nem létezik olyasmi, hogy jó vagy rossz érzés - csak maga a nyers érzékelés (...). A negatív és pozitív értékek csupán abból adódnak, hogy az ember értelmezi az értéksemleges ingereket, ennélfogva csupán addig maradnak fenn, míg maga az ember - vagyis gyakorlatilag értelmetlen az egész.
Ne csináljunk úgy, mintha az életben lennének úgynevezett lényeges dolgok! (...) Nem foglalkozom én semmivel, én csak úgy tengek-lengek a világban. Minek elkötelezni magamat bármi mellett? Család, karrier, művészet, munka vagy bármi egyéb mellett? Mennyi az élet? Néhány hét, esetleg néhány hónap? Mire belekezdenék valamibe, már túl is vagyok a léten.
A létezés elé kitűzött célok közül, ha szemügyre vesszük őket, melyik nem bohózatba vagy hullaházba illő?
Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen -
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.
Minden elmúlik egyszer, de hogy mindezt a sok kínt
- elég nézni a tévét: az úttestre folyó vért,
kiégett szobabelsőt - vagy akár az egérét
a macska karma közt - ezt menti, hogy leforog mind
nyom nélkül valami kozmikus lefolyóban?
Az élet objektíven nézve értelmetlen; tekintetbe véve az Univerzum méretét és a mi kicsinyke szerepünket benne, abszurd dolog azt gondolni, hogy bármiféle kozmikus jelentőségünk lenne.
Cinikus megállapítás, de igaz: kizárólag a depresszióban szenvedő emberek tudják, érzik helyesen, hogy az életnek az égvilágon semmi értelme nincsen.
Az "értelem" szónak csak az egyéni emberi élet szintjén van jelentése. A világmindenség létének nincs "értelme".
Az emberek nem képesek sem rosszat, sem jót tenni. A jó és a rossz csak vélekedés dolga. A bölcs cselekedeteit nem irányítja más, mint a szokás és a hagyomány.
Nincsen sem jó, sem rossz élet. Önmagában semmi sem becsületes, sem nem gyalázatos, sem igazságos, nem igazságtalan, nem kellemes, sem nem kínos, nem jó, sem nem rossz. A vélekedés adja a dolgoknak tulajdonságaikat, mint a só az ételek ízét.
Tavasz, nyár, ősz, tél, öröm, bánat, szerelem, gyűlölet, születés, élet, halál.
Minden mindegy.
A természetnek nincsenek elvei. A természet semmi ésszerű okkal sem támogatja azt a hiedelmet, hogy az emberi élet tiszteletre méltó. A természet közömbösségében nem tesz különbséget a jó és rossz között.