Maximalizmus
A tökéletességen megpihenni örök vágya annak, aki kiválóságra törekszik; és a Semmi vajon nem változata-e a Tökéletesnek?
Az ember mindig a tökéletességre törekszik, ennek ellenére a tökéletességet rendszerint csak egy nagyon kis területen érhetjük el, már amennyiben egyáltalán elérjük.
Van egy bengáli közmondás, mely szerint bármit teszünk a tökéletesség eléréséért, az a halál pillanatában vizsgázik.
Mielőtt tökéletességre törekszünk, tudnunk kellene a hétköznapi ember életét élni anélkül, hogy engednénk megnyomorodni a bennünk rejlő lényeget. Aki e szerény keretek közt kiteljesedett, s úgy véli, elegendő energiája van még, ám kezdje el pályafutását, mint szent. Én sosem éreztem magam arra hivatva, hogy segítsem ebben.
Nincs reménytelenebb út, mint amely a tökéletességhez vezet; minden lépés új, beláthatatlan messzeségekre nyílik: s az ember elszörnyed e távlatok láttán és tudja, hogy nem szabad meghátrálni, sem megpihenni, mert lezuhan.
Nekem tökéletesség kell. Tökéletesség. És aki nem nyújtja azt, amit elvárok tőle, azzal végeztem.
A tökéletesség csak bonyodalmat okoz. Az a dolgunk, hogy a dolgokat egyre jobbá tegyük, de soha ne érjük el a tökéletességet.
Tudom, hogy nincs tökéletesség a földön. És elfogadni bizonyos értelemben a tökéletlent, ami mindennek ellenére a tökéletesség felé visz minket - ez a maximum.
A gyűlölet az ördög mérge. A tökéletességre törekvő ember nem engedi, hogy belecsöppenjen a szívébe.
Azoknak, akik a tökéletességre törekednek, nem lesz nyugtuk a sírig.
Facebook
Pinterest