Körforgás
Minden megújul, minden visszatér, minden föltámad. A növény újra bimbót nyit, a madár ismét megjön dalával, a szív újra álmodik s még feledett eszméink is föl-föltámadnak egy rokonlélekben.
Körben forog minden: ami tovagördül, visszatér. Ez lehet szerencse, és lehet fátum, de mindenképpen így van.
Az élet olyan, mint egy kerék, az egyetlen dolga, hogy forogjon, és mindig visszatér a kiindulópontra.
Megegyem a tojást? Sajnálom. Abból lesz a csibe. Megegyem a csibét? Sajnálom. Abból lesz a tyúk. Megegyem a tyúkot? Sajnálom. Ő tojja a tojást.
A természet törvényei működnek: vadász és zsákmány, az élet és a halál örök körforgása. (...) Olyat viszont soha nem látni, hogy a hal hálából megcsókolná a sast. Ilyet aztán tényleg sose látni!
A körforgásban nincsenek győztesek és vesztesek: csak állomások, amelyek egymást követik. Az ember szíve akkor lesz szabad, amikor ezt megérti.
Csak a korok változnak, benne az emberek és az emberi tulajdonságok nem. Ez talán az élet körforgása.
Az ember évezredek óta ugyanolyan, csak hiszi, hogy változik. A történelem egy nagy körforgás.
Mikor a teve elfárad, és gyilkosan tűz a nap, s közel és távol sehol egy oázis, a halál maga a megváltás. Az élet körforgása. Tökéletes. Az életben a halál a legjobb, hiszen az élők csak akkor találnak nyugalmat.
Csillagok születnek és halnak meg. A körforgás örökké ismétlődik. Következő nap, következő éjszaka, és megint újra. Megszületünk és meghalunk, mint a csillagok.
Vannak olyan emberek, akiknek a tehetsége, személyisége értéktelen, egyedül a saját biológiai körforgásuk megszűnését tudják nyújtani a hazának.
Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Mint az örök küzdelem a jó és a gonosz között.
Az emberek alig várják a tavaszt, igaz? Minden életre kel... Később viszont minden el is pusztul. Tavasszal minden újrakezdődik, de az óra máris ketyeg az élet minden apró morzsája fölött.
Facebook
Pinterest