Isten akarata
- A mi vallásunk csupán csak egy jóslatot ismer. - Mondd. - Ahogyan Isten akarja.
Okosabbak leszünk, ha valahányszor egy jelenséget látunk, amelynek nem tudják való okát kibogozni, azt mondják nekünk, hogy ezt a hatást isten akarata vagy hatalma hozta létre?
Isten akarata nagyobb minden elképzelhetőnél. Olyan nagy, hogy önmaga tagadására is képes.
Nem a nagy dolgok a legfontosabbak. A nagy dolgokat - Isten akaratát, a sorsot - el lehet fogadni, talán épp azért, mert olyan nagyok és sorsszerűek, és úgysem tudunk rajtuk változtatni. A kis dolgokon azonban javíthatunk, illetve javíthatnánk, ha felismernénk, mit tehetünk.
Nos vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.
Tegyél másokat boldoggá és te magad is boldog leszel, és ha ezt teszed, általad teljesedik be Isten akarata.
Én nem tartom sokra a vallást. Túl sok vakbuzgó őrült lázálmát nevezték már a vallás nevében Isten akaratának. A szentséget az igaz tettekben és a védtelenek melletti bátor kiállásban találod.
Az életben Isten akaratát az emberek cselekedetei viszik előre és hogy ennek mégsem a teljes káosz az eredménye, az a csoda miatt van. A csoda miatt, amely az időzítésben rejlik. "Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják."
Lehet, hogy a halál nem találomra válogat, hanem Isten akarata szerint a gyengéket viszi el a csapatból.
Miért hívják így? Isten akaratának? A szerencsétlenséget. A katasztrófát. Amikor valami rettenetes történik, az mindig Isten akarata. Miért van ez így? Megmondom miért. Mert amikor az emberek félnek, őhozzá fordulnak. Eszükbe jut, hogy az életük folytatása kizárólag az ő kényétől-kedvétől függ. Életek, amelyek egy pillanat alatt véget érnek.
Sokan kívánják elmondani nekem, hogy mi Isten akarata. Csakhogy ezt senki sem tudhatja. Valójában nem. Mert Isten hallgat. Mindig. Isten hallgat, az én fájdalmam azonban olyan átható, olyan hihetetlenül harsány, hogy most mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni, és csak remélhetem, hogy ez valami módon egybevág az övével.
Facebook
Pinterest