Hála
Elhalmoznak jókívánságokkal. Hosszú életet, újabb sikereket, boldogságot kívánnak. Sok szépet és jót. És mind jól esik. Mind fontos. És persze mindegyik szép. De egyik sem szól a legfontosabbról, a legszebbről. Arról, ami igazán számít. Aki igazán számít. Rólad. Mert a legszebb, legfontosabb jókívánság Te vagy.
Talán balga beszéd, hogy a gyümölcs termi a fát, de egy jókedvű "köszönöm" életre hívhatja a köszönet okát.
Minden ember számára fontos a visszacsatolás saját magától, hogy tudja azt, mennyi mindenért hálás lehet.
Ha fáj a szíved, ha megbántottak, a sérelmed, a bűnt írd homokba, így azt könnyen elfújja az irgalom szele. (...) Ha pedig jót tesz veled valaki, azt vésd kőbe, hogy emlékezetedben örökké megmaradjon!
Egy könyvben a köszönetnyilvánítást a legnehezebb megírni. És nem azért, mert nem jut eszembe, akinek megköszönhetném, hanem mert egy nagy falunyi embernek tartozom hálával és nagyrabecsüléssel.
Mindig mindenből a legjobb jutott nekem, sohasem a hitvány vagy közepes. És minden épp idejében! Nem túl korán, amikor még semmit sem érthettem volna belőle, nem is túl későn, amikor a megromlott ízlés már csak fanyalogva fogadta volna, hanem pontosan akkor, amikor megérthettem, magamévá tehettem - amikor szükség volt rá. Röstellem, de néha csakugyan olyan érzés fog el, mintha valaki gondomat viselte volna!
Ahogy egyfolytában hálát adtam minden nap, kezdett megváltozni a gondolkodásmódom, és kezdtem észrevenni azt a sok száz apró dolgot, ami jól ment minden nap, amiket addig észre se vettem, és teljesen természetesnek vettem, ahelyett, hogy arra a négyre vagy ötre figyeltem volna, amik nem mentek jól. Szóval igazából a boldogság kulcsa számomra az, hogy egyszerűen emlékezzek arra, hogy amikor idejöttem, nem borult fel az autóm, vagy nem botlottam meg, amikor feljöttem a színpadra.
A hála a tábortűzhöz hasonlatos, amely kezdetben magasra fellobog, aztán az idő múlásával egyre csökken a lángja, hogy végül kihűljön.
Kapunk és veszítünk, de törekednünk kell a hálára - hálával, tiszta szívvel elfogadni mindazt, ami a veszteség után marad.
A hála nem minden embernek szükségszerű erénye, az emberek cselekedeteiket nem mindig eszerint irányítják.
Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével.
Facebook
Pinterest