Fogyasztói társadalom
A tipikus mai ember - háztulajdonos, befektető, politikus, egyetemi adminisztrátor vagy bárki más - különösebb következmények nélkül képes folytatni pazarló életmódját mindaddig, amíg a gazdaság állapota rendben van. Így aztán elfeledkezik arról, hogy a körülmények változhatnak, és nem mindig látjuk előre, hogy legközelebb mikor fognak megváltozni. Így amikor tényleg megváltoznak, már úgy hozzá vagyunk szokva a környezetünknek túl sokba kerülő életmódunkhoz, hogy a teljes csőd alternatívájaként az olcsóbb megoldásokat nem fogadjuk el.
Nem mindig "az új a jó", ahogy Amerikában mondják. A régi valószínűleg jobb, mivel már kipróbálták.
Le kell szoktatni az embereket arról, hogy ha valami kimegy a divatból, kidobálják. Kísérletet sem tesznek arra, hogy megjavítsák. Vissza kell szorítani a reklám kultuszát, amely esztelen vásárlásra készteti a társadalmakat.
A kapitalista és a szocialista világ nem egyéb, mint ugyanannak a civilizációnak két kifejeződési formája, amely a fogyasztói társadalomba torkollik.
Nézzétek, a világ tele van hátizsákos vándorokkal, Dharma hobókkal, akik nem hajlandóak megfelelni az általános követelményeknek, akik nem hajlandóak fogyasztóvá válni, akik nem akarnak élni azzal a privilégiummal, hogy azért dolgozzanak, hogy fogyaszthassanak; akik nem vágynak olyan hülyeségekre, mint hűtőszekrény, tévékészülék, autó, legalábbis nem vágynak új, csillogó-villogó kocsikra; akik nem akarnak megvenni ilyen meg olyan hajolajat, dezodort, meg azt a sok szemetet, ami a megvásárlása után egy héttel így is, úgy is a kukában köt ki; akik börtönnek érzik a munka, a termelés, a fogyasztás, a munka, a termelés, a fogyasztás körforgását, ezt az egész rendszert.
A mai gyerekek fogyasztókként jönnek a világra. Kezdettől fogva egy rendszer részei, amely teljes mértékben a gazdaságra koncentrál: a gyártásra, az exportra és a fogyasztásra. A reklám számára, amellyel - plakátokra nyomtatva vagy szemtelen jelmondatokba és vicces rövidfilmekbe csomagolva - találkozunk, nagyon sürgős, hogy a kicsinyeknek ízelítőt adjon a fogyasztói világból. A reklám szinte mindenütt jelen van, ezért gyakorol ilyen nagy hatást a gyerekekre. Újabb és újabb eszközöket és utakat, mind tökéletesebb manipulációs stratégiákat fedez fel, csak hogy elvarázsolhassa őket.
A természet bőségét kimerítette részint a nyomor, részint pedig a gyarapodó felső és középosztály fenntarthatatlan életvitele. A nyugatról a fejlődő országokba exportált fogyasztásközpontú, anyagias életmód teremti meg a piacot az olyan áruknak, melyeket az erdőből állítanak elő, és ez szítja mohó vágyunkat egyre több holmira, amelyre valójában nincs is szükségünk.
Ne hagyjuk, hogy a hirdetések mondják meg, mit akarunk és kik vagyunk! Ne hagyjuk, hogy magával ragadjon az esztelen fogyasztás! Ne váljunk olyanná, aki pénzt költ olyasmire, ami nem nagyon kell, csak hogy imponáljon olyanoknak, akiket nem igazán szeret.
A jó élet kulcsa az önismeret. Azt kell fogyasztani, amit az ember tényleg kíván, és akkor sem csömörünk nem lesz, sem "felesleg" nem képződik. Persze ez nehéz, mert a mai társadalomban a fogyasztással kompenzálunk egy csomó hiányt.
A szervezett, pénzéhes kereskedelmi gépezet (...) bármilyen eszközt fölhasznál, hogy hirdesse és eladja az árut - így fogyasztásra biztatja, és ezzel elindítja a lejtőn a tizenéveseket a megtévesztő reklámokkal.
Ahogy a fogyasztás, a gyűjtés is végtelen történet, mert minden teljesült vágy új kívánságokat terem. A teljességre törekvés soha nem ér véget, a vágy teljesülése alapjában véve illúzió marad.
A világ mai urai számára ez az Isten, a meredek arányban növekvő fogyasztás és az ebből kinyerhető profit. A többi az mind másodlagos.
Minden sarkon csapdába csalnak: egyél, igyál, fogyassz, vegyél fel kölcsönt, vedd meg ezt, vedd meg azt... mindegy, csak hagyd, hogy rászedjenek. Szajkózhatjuk a szólásszabadságról szóló lózungokat, de közben az értékeink gyanúsan egybevágnak a nagy cégek főműsoridős reklámszlogenjeivel.
Üvölt a reklám, és rohanok én, nem számít, mibe van, csak legyen enyém!
Sajnos mindegy egyes elektromos autóra jut egy új jet-ski is. Mert minden egyes emberre, aki az autó helyett a tömegközlekedést használja, azonnal jut egy új városi dzsip. Minden egyes vegánra egy Brazíliából importált új marhafilé. És minden egyes emberre, aki lemond a repülésről, egy újonnan meghirdetett hétvégi utazás Madridba. A fogyasztói hatalom véleményformálás, nem pedig végleges megoldás.
Facebook
Pinterest