Diktatúra
Az ember egész életvezetése azon múlik, önmaga mer-e lenni, még akkor is, ha szembekerül a közhangulattal és a tekintélyekkel, vagy behódol ezeknek a konformista nyomásoknak. Ha nem hódol be, annak van egy komoly rizikója, ugyanis ezt sem a társadalom, sem a tekintélyek nem szeretik. A terrornak, a diktatúrának és a globalizált társadalomnak ugyanaz az emberideálja, nincs semmi különbség. A diktatúra azokat szereti, akiket jelszavakkal, hamis mítoszokkal, propagandával lehet irányítani. A globalizált társadalom üzleti érdekből ugyanezt preferálja: embereket, akiket propagandával, reklámmal, hamis orientációval tömegesen lehet mozgatni. Mindkét társadalmi berendezkedés irtózik az önállóan gondolkodó, önmagukhoz hű egyéniségektől, akik ennek a kollektív irányításnak nem hajlandók alávetni magukat.
A "demokrácia" jelenti az aranyérmet a politikában, és ezért az autoriter kormányok óriási összegeket fizetnek a különféle lobbistáknak és PR-szakértőknek, hogy bebizonyítsák: a nemzetközi intézmények és a nyugati elit őket is valódi demokráciáknak ismeri el.
A diktatórikus felépítésű rendszerben természetes és megszokott társadalmi aktus az elhallgatás: ott néha még arról sem beszél a sajtó, amiről lehetne. A vadkapitalizmusban ennek az ellenkezője történhet: akkor is közzéteszi a hírt a média, ha nyilvánvaló, hogy ezzel mindenkinek árt. Csak a demokratikus rendszerekben bízhatunk a korrekt, kölcsönös bizalomra épülő kapcsolatokban.
Nem számít, mennyi elismerést és támogatást kap egy hatalmon lévő diktátor a külföldi államok vezetőitől, a történet mindig ugyanúgy végződik: az ilyen ember a saját népe előtt megszégyenül.
A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az autoriter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ennek végrehajtására. A polgár, aki így viselkedik, maga tanítja meg a hatalomnak, hogy az mit engedhet meg magának.
A gyerekeket nem zavarja az állam diktatúrája. Ők a szüleik diktatúrájában élnek.
A diktátorok elsődleges célja, hogy hatalomban maradjanak, mi pedig segítjük őket ennek megvalósításában, ha a már eleve szenvedések közepette tengődő alattvalóikat büntetjük és hagyjuk, hogy az elnyomók megmentőként állítsák be magukat. Ha egy kormányra nem katonai eszközökkel akarunk nyomást gyakorolni, akkor a gazdasági szankcióknak az utazásra, a külföldi bankszámlákra és a döntéshozó kormánytisztviselők más kiváltságaira kellene összpontosulniuk, nem pedig az elnyomott lakosság életfeltételeit meghatározó gazdaság tönkretételére.
Diktatúrában csak a diktátornak van joga gazembernek lenni, a demokráciában viszont mindenki szabadon lophat, akinek hivatal adatott.
A demokrácia, a szabadság és az emberi jogok valódi értelmet nyertek az emberiség számára, ezért egyetlen nemzetnek sem hagyhatjuk, hogy kiforgassák, és a diktatúra, az elnyomás szinonimáivá tegyék.
A diktatúra és a demokrácia nem egyszerűen két különböző márkájú autó. Ha a demokrácia autó, akkor a diktatúra egy tehén vagy egy ló. Aki csavarhúzót vagy forrasztópákát hoz magával, az meg van lőve.
A diktatórikus rendszerekben (...) a nép támogatása tulajdonképpen adott. (...) Demokráciában ennek pont az ellenkezője igaz. A nép támogatása igen véges nemzeti forrás, ezért takarékosan kell bánnunk vele.
Minden diktatúrában nagyobb a tananyag, mint a demokráciában. (...) Minden diktatúrában sokkal korábban kezdődik a gyerek életkorát tekintetbe nem vevő iskolai oktatás - nevezetesen már az óvodában -, mint a demokráciákban.
A diktatúra páncélt ölt, mert célja a hódítás; a demokrácia meztelen, mert célja a meggyőzés.
Facebook
Pinterest