Diktatúra
A demokratikus szerkezet a legtörékenyebb, a társadalmak a válság hatására az erőskezű diktátorhoz vonzódnak.
A diktatúrák nagy trükkje, hogy elhitetik azokkal, akik bennük élnek, hogy nem lehetséges a változás. Megfélemlítésre, gazdasági függésben tartásra és a társadalmi rétegek közötti bizalmatlanságra épülnek, így tartják fent magukat.
Egy országban, amely sosem volt demokrácia, sok minden előbukkanhat a ködből.
A totalitárius alapokra épült hatalom képtelen elismerni a hibáit. Ha ugyanis elismerné azokat, ha meghátrálna, a gyengeség jelét mutatná, az pedig a vesztét jelentené. Az ilyesfajta hatalom minden sarokban összeesküvést sejt, így hát folyton hátra kell forgatnia a fejét, hogy megbizonyosodjon róla: nem settenkednek mögötte forradalomról ábrándozó rebellisek. Az ilyesfajta hatalom mindig ugrásra készen áll a tápláléklánc csúcsán tanyázva, és rendületlenül hisz a saját legyőzhetetlenségében és már-már isteni tökéletességében.
A zsarnokok világszerte tudják, hogy egy pimasz katonai győzelemnél semmi se vonhatja el jobban a figyelmet a belső gondokról.
Az önkényurak természetszerűleg paranoiás társaság, de senki se tesz paranoiásabbá egy önkényurat, mint a saját testvére. Végtére is közös a neveltetésük, egy vérből valók; a testvér voltaképp előjegyzésbe vett uralkodó.
A szélsőséges, elnyomáson alapuló társadalomban bekövetkezett hirtelen változás természetes következménye a rá következő, túlzottan laza időszak. Olyan ez, mint egy hinta, ha magasba lendül az egyik oldalon, magasba fog lendülni a másik oldalon is.
A profi lelki bántalmazó nem érint fizikailag, a profi gyilkos nem hagy nyomot, a profi diktatúra úgy húz köréd falat, hogy az láthatatlan, és nem bonthatod le legálisan. Csak szétverni tudod, vagy belehalsz.
Ha újonnan alakult országként "köztársaságnak" nevezed magadat, az, hogy jobboldali neologizmussal éljek, az erényfitogtatás egy formája. Ennek egyik módja, hogy közlöd, nálad nincsen önkényuralom, hogy az országod népe látszólag a maga sorsát irányítja. (...) Függetlenül attól, amit a köztársasági rendszer a társadalom jólétéért tesz, papíralapon köztársaságot létrehozni igencsak jó propagandának tűnik.
Hősi történelmünk komikus időszaka arról tanúskodik, hogy a diktatúrákban zsörtölődünk, de az autokráciát szemérmetlenül eltűrjük.
A demokrácia és a szabadság sokkal jobb, mint a diktatúra, de az anarchia az rosszabb, mint a diktatúra.
Egy autokráciában a népnek nincs politikai hatalma, így könnyebben küldik őket háborúba. Magukat nem öletik meg szívesen az emberek, másokat viszont már igen. Egy diktátor könnyebben elküldi az embereit háborúba, mint egy választott parlament.
A mesterséges intelligencia és gépi tanulás fejlődésével olyan tökéletes totalitárius rendszer építhető, amit még nem láttunk korábban.
Gyakran látjuk, hogy diktatúrák, autokrata rezsimek nem jól felfogott érdekükből indítanak háborút, hanem hogy eltereljék az emberek figyelmét az ország problémáiról.
A diktatúrák és a demokrácia között az a nagy különbség, hogy az előbbi rendszerekben csak egyféle igazság létezik, az az igazság, amelyet a hatalom kényszerít rá az emberekre, míg a szabad országokban minden egyes embernek megvan hozzá a joga, hogy kiálljon az eseményekről kialakított saját változata mellett.
Facebook
Pinterest