Jimmy Carter
1924. október 1. —
Nobel-békedíjas amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 39. elnöke
E fájdalmat többnyire elrejtem, ám a vér s a mag nem ereszt, s legbelül még most is érzem, bár foghatnám a kinyújtott kezet, bár megölelne, magához húzna, bár egy jó szót ha szólna.
Mögé vettem a jegyet, nem érdekelt, mi van a vásznon, csak azt néztem, miképp vibrál haján a fény.
Ragyogtam, mikor suttogó hangja tisztázta kavargó gondolataimat, mint szikrázó villám bevilágít borús eget.
Alkalmazkodjatok az idők változásához, de ragaszkodjatok az örök időkre szóló elvekhez!
Szankciók vagy embargók alkalmazása az elfogadhatatlannak tekintett rezsimekkel szemben a legritkább esetben hatékony, sőt még kontraproduktív is lehet.
A diktátorok elsődleges célja, hogy hatalomban maradjanak, mi pedig segítjük őket ennek megvalósításában, ha a már eleve szenvedések közepette tengődő alattvalóikat büntetjük és hagyjuk, hogy az elnyomók megmentőként állítsák be magukat. Ha egy kormányra nem katonai eszközökkel akarunk nyomást gyakorolni, akkor a gazdasági szankcióknak az utazásra, a külföldi bankszámlákra és a döntéshozó kormánytisztviselők más kiváltságaira kellene összpontosulniuk, nem pedig az elnyomott lakosság életfeltételeit meghatározó gazdaság tönkretételére.
Ha kormányunk onnan ismerszik meg, hogy ellenzi a háborút, hogy a vitákat békés eszközökkel rendezi és hogy folytonosan ilyen megoldásokra törekszik, akkor jól végzi a munkáját.
Példát kell adnunk nagylelkűségből, hatalmas vagyonunkat meg kell osztanunk a szűkölködőkkel. A magunk társadalmának pedig képesnek kell lennie arra, hogy minden polgára egyenlő lehetőségekhez jusson, és hogy mindenki számára biztosítottak legyenek az alapvető létfeltételek.